Hülyeségek mindenhol akadnak

Itt is. Nem sok, de azért érdekesek.

1. Nem nagyon van itt olyan, hogy pótlóbusz. Szituáció: Leáll a metró, mert pl. baleset van, vagy meghibásodott egy szerelvény. Megoldás: Bemondják, hogy most itt sokáig fogunk állni, úgyhogy keress alternatív útvonalat, ha sürgős a dolgod. Az eddigi kedvencem az az eset volt, amikor javasolták az 5-ös villamost, amivel semmi egyéb gond nem volt, mint hogy marhára nem arra jár, amerre nekem akkor mennem kellett volna. Pótlóbuszt eddig akkor láttam, amikor felújítás volt valamelyik metróvonal egy hosszabb szakaszán hosszabb ideig. De most pl., amikor egy megálló van csak lezárva, nincs semmi, keress alternatív útvonalat. Nekem ez fura, de aztán lehet, hogy inkább az a fura, amikor a BKK mindenért pótlóbuszt állít forgalomba, csak én ahhoz szoktam.

2. Van itt egy csoda, a neve GIS. Azt tudja, hogy legombol rólad havi 26 eurót a semmiért. Tehát konkrétan a semmiért. Az a szöveg, hogy támogasd a köztévét, mert a te érdeked is, hogy legyen olyan, és ha kilóg a faladból a kábel, amire tévét is lehetne akár kötni, mert pl. az előző lakó tévézett, és/vagy van működőképes tévé a lakásodban, akkor fizetsz, mint a katonatiszt, különben vegzálnak, és ha esetleg kiderül, hogy nem perkálsz, pedig kellene, akkor valami 2000 euró a bünti. Na, hát nálunk kilóg a falból a kábel, mert az előző lakónak volt tévéje, valamint van egy tévénk, amin még sosem néztünk tévéadást, mert nem tévézünk konkrétan. Ha nézünk valamit, azt a laptopon, és nem tévécsatorna online változatán akkor sem. Előfizetésünk nincs, nem is kell, nem is lesz. És akkor is fizetünk, mint a katonatiszt. Állítólag tervben van, hogy eltörlik az egészet a francba. Hát, én marhára remélem, hogy tényleg. Nem azért, mert kifizethetetlenül nagy az összeg (bár nyilván el tudnánk költeni a semminél értelmesebb dolgokra is), hanem azért, mert az egész koncepció egy orbitális baromság.

Ami viszont otthon hülyeség, és itt sokkal jobb:
Itt nincs négynapos hétvége, tehát pl. most a héten csütörtökön pihi volt, pénteken sima munkanap. Így annak, aki hétfőtől péntekig dolgozik, soha az életben nem kell szombaton bemennie, és élveznie azt a remekbe szabott helyzetet, amikor dolgozik hat napot, pihen egyet, majd dolgozik ötöt. Értem én, hogy régen mindenki dolgozott szombaton is, de biztos van oka annak, hogy ezt beszüntették, pl. az, hogy rossz volt.

Megjegyzések

  1. Igen, a GIS-nek akkor is kell fizetni, ha bármilyen, tv- vagy rádióadás vételére alkalmas eszköz van a birtokodban (vagyis kábel sem kell, elég a laptop is). Mi is fizetjük persze, de minden hónapban nagyon csúnyákat gondolunk erről a csökevényről, ami kb. 100 évvel ezelőttről maradt fent, ráadásul mi sem nézünk semmiféle tévéadást, a tv azért van, ha együtt szeretnénk mozizni a saját filmjeinket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rendszeresen felmerül a magyaros csoportokban, hogy akkor most laptopra meg autórádióra kell-e fizetni, és úgy emlékszem, abban a dokumentumban, amit ilyenkor belinkelnek, az áll, hogy egyikre sem kell, csak a tévére, ha benne van az a mittoménmilyen kütyü, amitől alkalmas lesz tévézésre, meg persze a rádióra. Ettől még pofátlanság ilyen hülyeségre lenyúlni évi több száz eurót, úgyhogy tényleg nagyon remélem, hogy eltörlik.

      Törlés
  2. Mikor beköltöztünk a lakásunkba, megbeszéltük, hogy nem lesz tvnk. Jött is a GIStől egy bácsi, még a pincébe és a padlásra is benézett, hogy biztosan nincs e tévénk, vagy rádiónk. Nagyon csalódott volt, de azóta nem jött (4éve) és nem is fizetünk. :) Laptopot szerencsére nem kérdezett, az el volt pakolva... :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó nektek! Hozzánk becsengetett egyszer egy pasi, szerintem GIS-es volt, de egyedül voltam itthon, nem nyitottam ajtót. Pár nap múlva jött a levél, hogy fizessünk. Mivel itt a nyomorult kábel és a tévé is, amit ugyan az egyik sarokban, a dobozában tartottunk ekkoriban (de ez senkit sem érdekel, mert adás fogására alkalmas), nem kockáztattunk, fizetünk.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai