Gondolkodni meg minek

1. Valaki panaszkodik, hogy őt zavarja a sok autó, ami a lakhelye környékén (kertváros) szabálytalanul parkol.
2. Az önkormányzatnál kiötlik a tökéletes megoldást: az egész kertvárost orrba-szájba szívatják azzal, hogy tök hülyén egyirányúsítják a környék kb. összes utcáját. Ez úgy derül ki, hogy kipakolják a táblákat, persze eleinte letakarva.
3. A lakók (jogosan) felháborodnak, aláírást gyűjtenek, és az érintett környék lakóinak saccra 60-70%-a alá is írja, hogy ezt az állatságot be ne vezessék már.
4. Bevezetik.
5. A lakók felháborodnak, ismét az önkormányzathoz fordulnak.
5. Jaaa, hát az önkori nem is hallott erről a tervről, mossák kezeiket, a Bözsike meg a Mariska saját hatáskörben szervezték. (Hihető, meg is sajnáltam szegény, nsiv önkorit, egy könnycseppet is elmorzsoltam értük.)
6. Bejelentik, hogy leszerelik a táblákat, és mindenki írjon e-mailt a képviselőnek arról, mik a gondjai, milyen megoldásokat szeretne, és majd lesz lakossági fórum meg minden, és majd EGYÜTT, nagy, boldog családként ötlik ki a megoldást. (Egy olyan problémára, ami gyakorlatilag nem is létezik, csak a helyi picsogó szerencsére elég hangosan picsog.)

Annyira, de annyira irritál, pedig nem is érint közvetlenül. Hányok a politikusoktól. Nem általánosítunk, tudom, de ennyi gyökeret, mint a politikusok között, sehol máshol nem lehet találni, legyen bár szó országos vagy helyi politikáról. Blöe.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai