Ez egy nehéz nap
Flóra két napja rövid megszakításokkal, de folyamatosan sír. Ha vele vagyok a szobában, ha nem. Reggel kb. öt percig elvan, amíg megcsinálom a reggelimet, ő addig nézegeti valamelyik képeskönyvét, aztán elkezdődik a sírás, és az esti fürdésig tart. A napközbeni alvásokkor persze nyugi van, de ma pl. délután nem volt hajlandó aludni, inkább sírt. Frusztrált, ezért harap, ezért én meg pláne kivagyok, nagyon-nagyon fáj. Nagyon sajnálom szegényt, rossz, hogy nem tudok neki segíteni (ha ölelgetem, ha simogatom, ha énekelek neki, mindenképp sír), közben meg már tökre kimerültem én is (két naptól!), úgy érzem magam, mint aki egy bányában fejtett követ két napig. De! Holnap délutánra kimenőt kaptam, és úgy elmegyek moziba, mint a huzat. Februárban voltam utoljára, Flóra még kórházban volt, amikor egyszer este beültünk egy filmre Tomival. Most meg jól megnézem a Johhny Englisht, és erősen szurkolok, hogy vicces legyen. Persze jobb lenne Tomival nézni, de az még odébb van. Ha otthon élnénk, már simán meg lehetne kérni a szüleimet, hogy néhány órára velük hagyhassuk a gyereket, tök jól megvannak, nagyon szeretik egymást, így viszont ez nem megy.
Szeptember közepén tök jól álltam karácsonyi ajándékokkal, azóta viszont egy helyben toporgok, és úgy érzem, semmivel sem leszek készen időre. Ez elég stresszes gondolat, főleg, hogy már november 20. van.
Valamint nehéz megemészteni, hogy köztörvényes, papírok nélkül szökésben lévő bűnözőknek menekültstátuszt osztogatunk, a valódi menekülteket meg kriminalizáljuk kis hazánkban. Mindeközben Ausztriában meleg takarókat gyűjtenek a hajléktalanoknak, és "melegedőbusz" járja a városokat, amivel felveszik az utcán éjszakázó rászorulókat, hogy legalább kicsit pihenhessenek meleg helyen, ezzel szemben kis hazánkban éjjelre lezárjuk az aluljárókat is, mert nehogy má' ott aludjanak, inkább fagyjanak meg valahol, ahol nincsenek szem előtt*. Lehet, hogy nem kellene híreket olvasnom, bár ezek a kritikán aluli dolgok akkor is megtörténnének, ugye, csak nem tudnék róluk, amivel nem vagyunk sokkal beljebb.
*Amúgy ebbe a lépésbe szerintem sok nem hajléktalan is bele fog halni, pl. a Blahán tök tuti lesz majd éjjel átbaktatni aluljáró nélkül úgy, hogy a 4-6-os megállóján kívül a logikus átkelési ponttól mindig vagy száz méterre van a legközelebbi zebra - biztos sokan el fognak sétálni addig, és biztos senkit sem fognak elgázolni.
Szeptember közepén tök jól álltam karácsonyi ajándékokkal, azóta viszont egy helyben toporgok, és úgy érzem, semmivel sem leszek készen időre. Ez elég stresszes gondolat, főleg, hogy már november 20. van.
Valamint nehéz megemészteni, hogy köztörvényes, papírok nélkül szökésben lévő bűnözőknek menekültstátuszt osztogatunk, a valódi menekülteket meg kriminalizáljuk kis hazánkban. Mindeközben Ausztriában meleg takarókat gyűjtenek a hajléktalanoknak, és "melegedőbusz" járja a városokat, amivel felveszik az utcán éjszakázó rászorulókat, hogy legalább kicsit pihenhessenek meleg helyen, ezzel szemben kis hazánkban éjjelre lezárjuk az aluljárókat is, mert nehogy má' ott aludjanak, inkább fagyjanak meg valahol, ahol nincsenek szem előtt*. Lehet, hogy nem kellene híreket olvasnom, bár ezek a kritikán aluli dolgok akkor is megtörténnének, ugye, csak nem tudnék róluk, amivel nem vagyunk sokkal beljebb.
*Amúgy ebbe a lépésbe szerintem sok nem hajléktalan is bele fog halni, pl. a Blahán tök tuti lesz majd éjjel átbaktatni aluljáró nélkül úgy, hogy a 4-6-os megállóján kívül a logikus átkelési ponttól mindig vagy száz méterre van a legközelebbi zebra - biztos sokan el fognak sétálni addig, és biztos senkit sem fognak elgázolni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése