Babafoglalkozás

Nem tudom eldönteni, mennyire vagyok gáz.

Adott egy babaprogram, ami minden héten van, és egy alkalom X euróba kerül (ez egy kis összeg, szerintem bárki kifizeti). Oda is megyünk Flórával, majd kiderül, hogy van regisztrációs díj, ami 2x. Meglep, mert sehol egyetlen utalás sincs erre vonatkozólag, és úgy érzem, az lenne korrekt, ha szólnának előre, de ez még mindig kis összeg, túlteszi magát rajta az ember.

Majd következik az igazi döbbenet: ki kell tölteni egy adatlapot, amelyen többek közt az is szerepel, hogy vállalom egy általam meghatározott Y összeg befizetését mindkét félévben támogatás gyanánt. Tehát nem anonim módon támogatom őket, ha szeretném, annyival, amennyivel gondolom, hanem névvel kell vállalnom, hogy mennyit adok.

Nem értem, miért kötelező ez a rész, miért névvel történik, és miért nincs erről sem előzetes infó sehol. De most mennyit szokás adni? Félévente 5x-et? 10x-et? 20x-et? Lelombozódtam, ma már nem is mentünk, mert utálom az ilyen helyzeteket. Most próbálhatom kitudni félidegenektől, ők mennyit adnak, vagy mennyi az elvárás, vagy mi is van most. Sokkal tisztább akkor már, ha 3x az alkalom ára, és bele van építve a "támogatás" is, de nem kell elköteleződni egy teljes tanévre, amikor ez amúgy nem is tanfolyam, és ha tudunk/akarunk, akkor megyünk, ha meg nem, akkor nem. De ez, hogy bereklámozzuk, X euró, aztán még rájön két X meg még ki tudja, hány X per félév, hát, ez nekem visszás. Lehetne inkább ezt is reklámozni a magyar közösség egészében, támogass minket Y összeggel, hogy szervezhessünk programokat, lehet, hogy úgy is utalnék, hogy nem járok a programokra. De ez így nem esett jól. Vagy csak én vagyok garasoskodó, ez is lehet, akkor meg attól érzem rosszul magam.

Megjegyzések

  1. Nem, ezzel nem az összeg a gond, hanem az, hogy nem korrekt. Mint ahogy az ismerősöm is örült, hogy milyen olcsón sikerült szállást foglalnia, aztán mire fizetni kellett, kiderült, hogy majdnem dupla annyi a végösszeg, a takarítás miatt...az sem sok még így sem, csak a pofátlanság ugye...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az is elég bosszantó, és rossz szájízt hagy maga után.

      Már az is tök ciki volt, hogy ott, az óra utáni fizetésnél derült ki, hogy akkor nem X, hanem 3X az, amit egyből le kell perkálni, én meg nem hordok magamnál készpénzt, mert mindenhol lehet már kártyával fizetni, ezért ilyen meglepetésekre nem vagyok felkészülve, és hiába nem nagy összeg 3X sem, akkor sincs nálam annyi, mert X-szel készültem. És tényleg kissé pofátlan úgy hirdetni valamit, hogy alkalmanként X, aztán a helyszínen közölni, hogy plusz 2X a regisztrációs díj, és még valahány X a támogatás per félév, kötelező módon. De a támogatással még mindig gondom az is, hogy tényleg megtippelni sem tudom, milyen nagyságrendű összeget várhatnak, és mivel le kell írni az adatlapra, mennyit fizetek, és ezen az adatlapon szerepel a nevem meg a gyerek neve is, gondolom, számíthatok fura pillantásokra, ha alullövöm azt, amire ők számítanak.

      Törlés
    2. Persze, teljesen igazad van. Mondjuk én az utóbbi hónapokban párszor befürödtem ezzel a "mindenhol lehet kártyával fizetni"-vel, mert sem a fagyizóban, sem a pizzázóban nem lehetett...
      Gondolom azért a helyszínen derül ez ki, mert az emberek többségének akkor már nincs mersze azt mondani, hogy nem tölti ki a papírt/nem fizet támogatást, mert ciki helyzet és inkább kifizetik. De a rossz szájíz miatt nem hiszem, hogy ez hosszútávon jó üzletpolitika nekik...én lehet ezek után utalnék nekik félévente 5 EUR-t. Bár én szerintem ki sem töltenék semmiféle adatlapot ennyi személyes adattal, ha nem hivatalos szerv kéri, de én kicsit paranoiás vagyok.

      Törlés
    3. Hát, kell a gyerek neve, címe, szülők neve, valamint a támogatás összege. Ez egy ilyen érdekes adatlap. De holnap találkozom egy anyukával, aki hordja a gyerekét erre a programra, megtudakolom tőle, mégis mekkora összegre kell gondolni, vagy ő legalábbis mekkora összegre gondolt.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai