Programok

Pénteken voltak itt Györgyiék, beszélgettünk, társasoztunk (illetve én többnyire nem, mert akkor altattam Flórát), jól éreztük magunkat.

Aztán jött anyu és apu, és itt voltak egészen vasárnapig, és az is szuper volt. Mindig tök jó, mikor itt vannak, szeretem (meg őket is). Flóra is így van ezzel, nagyon jól elvannak egymással. Szombaton kirándultunk, elmentünk Nußdorfba tömegközlekedéssel, és onnan az egyik városi túraútvonalon felballagtunk a Kahlenbergre. Közben láttunk egy csomó szőlőt, odafönt élveztük a kilátást, ittunk (ki kólát, ki narancslevet, ki bort, ki tejet, haha), anyuval ettünk túrós rétest, majd tömegközlekedéssel hazajöttünk. Flórát végig anyu vitte a hordozóban, a kis hölgy a túrát végigaludta, csak a hegytetőn ébredt fel. Már van humorérzéke, például tudta lefelé, amikor rázott a busz, hogy vicces mondogatni, hogy aaaaaaa, mert poénosan ugrál az ember hangja, és vigyorogva játszotta anyuval, hogy felváltva aaaaaaa-ztak. Meg még fent, a büfénél táncoltak a rádióból szóló zenére, ott is volt nagy mosolygás meg nevetés. Vasárnap meg itthon voltunk, pihentünk, aztán kikísértük a nagyszülőket a pesti buszhoz, majd hazasétáltunk (40 perc). Flóra ezt az utazást is alvással töltötte. Bezzeg este két órán át tart az altatás mostanában, cöcöcö.

Anyu kirándul, Flóra alszik (apu meg nem szereti, ha képet teszek fel róla, pedig van róla is)

Szőlő
Kilátás a Kahlenbergről
Anya, lánya, unokája
"Ha szétnézel a Kahlenbergről, megérted, mit írtam, és ki vagyok." Hát ja, nem lehet azzal vádolni a kilátást, hogy csúnya lenne. Grillparzer idejében meg még sokkal szebb lehetett.

Ma délután átjött Flóra két nagynénje egyikük barátjával, most is volt babázás, beszélgetés meg társasozás is. Nagy kedvencem a Dixit, és kivételesen nem maradtam ki belőle, ennek külön örültem.

Közben már mindenfélét eszik a gyerek, bevezettük a tejtermékeket és a glutént is, és bár mindkettőtől tartottam, a jelek szerint mindkettőt bírja. Megkönnyebbültem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai