Gyerekkorom kedvenc számítógépes játékai
Ez az MS Dos-os síelős volt talán a legelső, szerintem billentyűzettel vagy joystickkel játszottam, és mindig megevett a jeti. Fekete-fehér volt szerintem, nekem úgy rémlik. Igen-igen picike voltam még, nem ment még simán a billentyűzet avagy joystick használata, és nem tudtam elindítani sem, apunak kellett megcsinálni.
Manó Angol
De szerettem! "Do, do, what can I do, the cat's run away with the birthday cake." Ez így 20-25 év után is megvan :D
Grandma and Me és a hotdog, amire jutott némi homok, és ropog a fogak alatt, de le lehet pöckölni róla a homokot. A Manó Angolhoz hasonlóan ez is inkább nyelvtanulós program, mint játék, de ez semmit sem vont le az értékéből számomra. Hiába, mindig nagyon szerettem tanulni (is). Ezt sokszor anyuval együtt néztük, együtt fordítgattuk a szövegeket, ő is szerette.
Mixed Up Fairy Tales
Egy gonosz szőrmók haragszik a mesékre, ezért jól összekutyulja őket. Elbörhöli Hamupipőke cipőjét, elrabolja Hófehérke hercegét, satöbbi, satöbbi. A feladat, hogy végigjárjuk Meseországot, és kibogozzuk a szálakat, majd konfrontálódjunk a gonosz szőrmókkal is. Ez volt az egyik olyan játék, amit angolul játszottam, amikor még nem tudtam angolul egy szót sem, és mégis élvezhető volt, pedig nem kevés benne a szöveg. (Sőt a trailer szerint egyenesen a szövegértést fejleszti, hahaha! Mármint nyilván így van, annál viccesebb, hogy én egy kukkot sem értettem a szövegből.)
Fatty Bear
Kaylának születésnapja lesz, ezért a plüssmackója úgy dönt, a többi játékkal közösen meglepetést készít a kislánynak: sütnek egy szép tortát, és feldíszítik a házat. Ehhez a házból és környékéről kell összeszedegetni egyesével a hozzávalókat, pl. a lisztet, a cukrot, a csokidarabkákat, stb. Mindezt az éj leple alatt, miután Kayla elaludt, hogy reggel nagy legyen az öröm, amikor kinyitja a szemét. Napjainkban online játszható!
Putt Putt
Egy helyes kisautó kalandjai. Ebből már nem sokra emlékszem azon kívül, hogy nagyon szerettem, de arra igen, hogy az egyik részben egy kisvárosban kellett mozogni, a másikban meg Putt Putt eljutott a Holdra, és pl. ott a kráterekben bújócskázó űrlénykéket kellett összefogdosni. Talán meg kellett szerelni az űrhajót, hogy haza lehessen jutni? Már nem tudom.
Rayman
Juj, de élveztem! Nagyon sokáig játszottam, de sosem sikerült eljutnom a végéig. Aztán egyszer, amikor nálunk volt Kata, ő is leült elé, és helyből végigjátszotta. Na, azt nagyon igazságtalannak tartottam. Anyu azzal vigasztalt, hogy Kata sokkal nagyobb, ezért jobban megy neki. Aztán ki tudja, így 31 évesen meddig jutnék? :)
Nyári olimpia
Párszor próbáltam, eltántorított a sikertelenség. Tök béna voltam ebben a játékban. Talán azért maradt meg élesen az emléke, mert nagyon szerettem volna ügyes lenni. Megvolt a téli olimpiás verzió is, de az el sem indult a gépen. Nincsenek illúzióim, nyilván abban is béna lettem volna :D
Prince of Persia
Ebből nagyon élesen emlékszem arra, amikor Danival játszottunk (mindig egyikünk játszott, a másik szurkolt), és én voltam soron, akkor ő kiabált, hogy "Ugrannnj! Ugrannnj!", és nem hitte el, hogy az a szó nem "ugranni", hanem "ugrani". Ó, de picik voltunk :) Ezt sem sikerült végigjátszani, de a második szintre párszor eljutottam :D A második része is megvolt, ott mindjárt az első összetűzésben el szoktam vérezni.
Szépség és a Szörnyeteg
Ez is nagy kedvenc volt, marha jók benne a részjátékok. A mesét is nagyon szerettem - amikor a szüleim szombat délelőtt elmentek a piacra, amit én utáltam, ezért otthon maradhattam, mindig megkérdezték, milyen mesét szeretnék megnézni a videón, és a Szépség és a Szörnyeteget sokszor választottam. (Nem volt széles a repertoárom, de hát a gyerekek szeretik az ismétlést: Hófehérke, Hamupipőke, Ariel és ez.) Mire a mesének vége lett, hazaértek, de gyakran annál előbb is. Nem volt messze a piac, és azért siettek, bár biztosak lehettek benne, hogy semmi bajt nem csinálok.
Sims / Sims 2 / Sims 3
Ez volt az első és utolsó olyan játék, amivel annyi időt szúrtam el, hogy anyu kiakadt. Az volt a szokásom, hogy péntek délután/este megírtam az összes házit, megtanultam majdnem mindent, amit kellett (a maradékot vasárnap délutánra hagytam), és aztán nem egy szombatom szinte teljes egészében simsezéssel telt. Mondjuk ezt nem sokáig csináltam, mert azért ezt is meg lehetett unni. A második rész volt a kedvencem, amikor felnőnek a gyerekek, de a harmadik már nem tetszett, mert nem lehetett úgy felgyorsítani benne az időt, mint a régebbiekben, és úgy éreztem, van nekem saját életem, amit real time éljek. A család megtervezését és a ház megépítését és berendezését szerettem a legjobban, azzal órákig el tudtam molyolni. Amikor kaptam a játékot, még nem olyan régóta tanultam angolul, ezért igen foghíjas volt a szókincsem. Úgy játszottam, hogy ott volt az ölemben az angol-magyar nagyszótár, és ha ismeretlen szó jött szembe, azt mindjárt kikerestem. Rengeteget tanultam így. Make the bed, bladder, később peck, suave (ez már 17 évesen, amikor már elég jól ment az angol, de mindig akadtak új szavak), ezekre emlékszem konkrétan, hogy itt találkoztam velük először.
Heroes / Heroes II / Heroes III / Heroes IV (/Heroes V?)
Ezt csak és kizárólag Danival játszottam, egyedül nem szerettem, csak vele, de vele nagyon. Ja, és csak náluk. Szóval összességében nem sokat játszottam ezzel, de nagyon izgalmasnak éreztem. Örökre társult hozzá a jó kis sonkás-sajtos melegszendvics íze és illata, mert a nagynéném, Gabi mindig azt hozott nekünk, amikor ezzel játszottunk. (Gondolom, mindig ezt kértük.) A negyedik vagy az ötödik rész volt az utolsó, amit még ismertem, de azt az utolsót már nem szerettem, és így lett vége a nagy, közös "hiroszozásoknak".
Plusz egy: "keresgélős játékok"
A Mystery Case Files: Prime Suspects című játékát valamikor 17-18 évesen találhattam, és eléggé berántott. Meg anyut is. Nagyon sokszor volt, hogy este tíz körül leültünk, és éjfélig, egyig fel sem álltunk. Ez az a típusú játék, ahol van egy helyszín, ami nagyon zsúfolt, rengeteg a tárgy, és oldalt van egy lista, hogy miket kell megtalálni ahhoz, hogy közelebb jussunk a bűntény felderítéséhez. Úgy szoktuk, hogy egyikünk kattintgatott, a másik kezelte az angol-magyar nagyszótárt, és mindketten böngésztük a képet, aztán akinél előbb megtörtént a figura-háttér átbillenés, az bökött. Nem állíthatom egyértelműen, hogy ettől a játéktól sokat fejlődött a szókincsem, mert az esetek döntő többségében a szerszámokat jelölő szavakat nem ismertem, de mivel magukat a szerszámokat sem ismerem (jó, ilyen alapdolgok, hogy kalapács, fűrész, fejsze, stb. azért mennek), nem nagyon maradtak meg ezek a kifejezések. Illetve sok szóról tudom, amikor elém kerül, hogy ebben a játékban találkoztam vele először, de legtöbbször ettől még nem tudom, milyen szerszámról beszélünk, ki kell szótárazni. Ezt a játékot még egyetemistaként is szerettem.
Ezek kb. 10-13 év játékai, szóval nem nagyon futottak párhuzamosan, és sosem volt rám bízva, mivel mennyit és mikor játszom, voltak szabályok, amiket be kellett tartani (a Sims esetében is hamar eljött az idő, amikor kaptam szabályokat, miután úgy tűnt, hiába vagyok már tini, egyedül nem találom a mértéket). Jó is volt :)
Manó Angol
De szerettem! "Do, do, what can I do, the cat's run away with the birthday cake." Ez így 20-25 év után is megvan :D
Grandma and Me és a hotdog, amire jutott némi homok, és ropog a fogak alatt, de le lehet pöckölni róla a homokot. A Manó Angolhoz hasonlóan ez is inkább nyelvtanulós program, mint játék, de ez semmit sem vont le az értékéből számomra. Hiába, mindig nagyon szerettem tanulni (is). Ezt sokszor anyuval együtt néztük, együtt fordítgattuk a szövegeket, ő is szerette.
Mixed Up Fairy Tales
Egy gonosz szőrmók haragszik a mesékre, ezért jól összekutyulja őket. Elbörhöli Hamupipőke cipőjét, elrabolja Hófehérke hercegét, satöbbi, satöbbi. A feladat, hogy végigjárjuk Meseországot, és kibogozzuk a szálakat, majd konfrontálódjunk a gonosz szőrmókkal is. Ez volt az egyik olyan játék, amit angolul játszottam, amikor még nem tudtam angolul egy szót sem, és mégis élvezhető volt, pedig nem kevés benne a szöveg. (Sőt a trailer szerint egyenesen a szövegértést fejleszti, hahaha! Mármint nyilván így van, annál viccesebb, hogy én egy kukkot sem értettem a szövegből.)
Fatty Bear
Kaylának születésnapja lesz, ezért a plüssmackója úgy dönt, a többi játékkal közösen meglepetést készít a kislánynak: sütnek egy szép tortát, és feldíszítik a házat. Ehhez a házból és környékéről kell összeszedegetni egyesével a hozzávalókat, pl. a lisztet, a cukrot, a csokidarabkákat, stb. Mindezt az éj leple alatt, miután Kayla elaludt, hogy reggel nagy legyen az öröm, amikor kinyitja a szemét. Napjainkban online játszható!
Putt Putt
Egy helyes kisautó kalandjai. Ebből már nem sokra emlékszem azon kívül, hogy nagyon szerettem, de arra igen, hogy az egyik részben egy kisvárosban kellett mozogni, a másikban meg Putt Putt eljutott a Holdra, és pl. ott a kráterekben bújócskázó űrlénykéket kellett összefogdosni. Talán meg kellett szerelni az űrhajót, hogy haza lehessen jutni? Már nem tudom.
Rayman
Juj, de élveztem! Nagyon sokáig játszottam, de sosem sikerült eljutnom a végéig. Aztán egyszer, amikor nálunk volt Kata, ő is leült elé, és helyből végigjátszotta. Na, azt nagyon igazságtalannak tartottam. Anyu azzal vigasztalt, hogy Kata sokkal nagyobb, ezért jobban megy neki. Aztán ki tudja, így 31 évesen meddig jutnék? :)
Nyári olimpia
Párszor próbáltam, eltántorított a sikertelenség. Tök béna voltam ebben a játékban. Talán azért maradt meg élesen az emléke, mert nagyon szerettem volna ügyes lenni. Megvolt a téli olimpiás verzió is, de az el sem indult a gépen. Nincsenek illúzióim, nyilván abban is béna lettem volna :D
Prince of Persia
Ebből nagyon élesen emlékszem arra, amikor Danival játszottunk (mindig egyikünk játszott, a másik szurkolt), és én voltam soron, akkor ő kiabált, hogy "Ugrannnj! Ugrannnj!", és nem hitte el, hogy az a szó nem "ugranni", hanem "ugrani". Ó, de picik voltunk :) Ezt sem sikerült végigjátszani, de a második szintre párszor eljutottam :D A második része is megvolt, ott mindjárt az első összetűzésben el szoktam vérezni.
Szépség és a Szörnyeteg
Ez is nagy kedvenc volt, marha jók benne a részjátékok. A mesét is nagyon szerettem - amikor a szüleim szombat délelőtt elmentek a piacra, amit én utáltam, ezért otthon maradhattam, mindig megkérdezték, milyen mesét szeretnék megnézni a videón, és a Szépség és a Szörnyeteget sokszor választottam. (Nem volt széles a repertoárom, de hát a gyerekek szeretik az ismétlést: Hófehérke, Hamupipőke, Ariel és ez.) Mire a mesének vége lett, hazaértek, de gyakran annál előbb is. Nem volt messze a piac, és azért siettek, bár biztosak lehettek benne, hogy semmi bajt nem csinálok.
Sims / Sims 2 / Sims 3
Ez volt az első és utolsó olyan játék, amivel annyi időt szúrtam el, hogy anyu kiakadt. Az volt a szokásom, hogy péntek délután/este megírtam az összes házit, megtanultam majdnem mindent, amit kellett (a maradékot vasárnap délutánra hagytam), és aztán nem egy szombatom szinte teljes egészében simsezéssel telt. Mondjuk ezt nem sokáig csináltam, mert azért ezt is meg lehetett unni. A második rész volt a kedvencem, amikor felnőnek a gyerekek, de a harmadik már nem tetszett, mert nem lehetett úgy felgyorsítani benne az időt, mint a régebbiekben, és úgy éreztem, van nekem saját életem, amit real time éljek. A család megtervezését és a ház megépítését és berendezését szerettem a legjobban, azzal órákig el tudtam molyolni. Amikor kaptam a játékot, még nem olyan régóta tanultam angolul, ezért igen foghíjas volt a szókincsem. Úgy játszottam, hogy ott volt az ölemben az angol-magyar nagyszótár, és ha ismeretlen szó jött szembe, azt mindjárt kikerestem. Rengeteget tanultam így. Make the bed, bladder, később peck, suave (ez már 17 évesen, amikor már elég jól ment az angol, de mindig akadtak új szavak), ezekre emlékszem konkrétan, hogy itt találkoztam velük először.
Heroes / Heroes II / Heroes III / Heroes IV (/Heroes V?)
Ezt csak és kizárólag Danival játszottam, egyedül nem szerettem, csak vele, de vele nagyon. Ja, és csak náluk. Szóval összességében nem sokat játszottam ezzel, de nagyon izgalmasnak éreztem. Örökre társult hozzá a jó kis sonkás-sajtos melegszendvics íze és illata, mert a nagynéném, Gabi mindig azt hozott nekünk, amikor ezzel játszottunk. (Gondolom, mindig ezt kértük.) A negyedik vagy az ötödik rész volt az utolsó, amit még ismertem, de azt az utolsót már nem szerettem, és így lett vége a nagy, közös "hiroszozásoknak".
Plusz egy: "keresgélős játékok"
A Mystery Case Files: Prime Suspects című játékát valamikor 17-18 évesen találhattam, és eléggé berántott. Meg anyut is. Nagyon sokszor volt, hogy este tíz körül leültünk, és éjfélig, egyig fel sem álltunk. Ez az a típusú játék, ahol van egy helyszín, ami nagyon zsúfolt, rengeteg a tárgy, és oldalt van egy lista, hogy miket kell megtalálni ahhoz, hogy közelebb jussunk a bűntény felderítéséhez. Úgy szoktuk, hogy egyikünk kattintgatott, a másik kezelte az angol-magyar nagyszótárt, és mindketten böngésztük a képet, aztán akinél előbb megtörtént a figura-háttér átbillenés, az bökött. Nem állíthatom egyértelműen, hogy ettől a játéktól sokat fejlődött a szókincsem, mert az esetek döntő többségében a szerszámokat jelölő szavakat nem ismertem, de mivel magukat a szerszámokat sem ismerem (jó, ilyen alapdolgok, hogy kalapács, fűrész, fejsze, stb. azért mennek), nem nagyon maradtak meg ezek a kifejezések. Illetve sok szóról tudom, amikor elém kerül, hogy ebben a játékban találkoztam vele először, de legtöbbször ettől még nem tudom, milyen szerszámról beszélünk, ki kell szótárazni. Ezt a játékot még egyetemistaként is szerettem.
Ezek kb. 10-13 év játékai, szóval nem nagyon futottak párhuzamosan, és sosem volt rám bízva, mivel mennyit és mikor játszom, voltak szabályok, amiket be kellett tartani (a Sims esetében is hamar eljött az idő, amikor kaptam szabályokat, miután úgy tűnt, hiába vagyok már tini, egyedül nem találom a mértéket). Jó is volt :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése