Álom
Flórával álmodtam, miközben vele aludtam délután, ami már önmagában is vicces. Hazafelé tartottunk valahonnan, talán valami vizsgálatról, amikor észrevettem, hogy ott felejtettük a sapkáját. Mivel fújt a szél, gondoltam, nem ér rá legközelebbig, visszafordultunk. Flóra még mindig kicsi volt, de már olyan két év körüli. Bandukoltunk, amikor egyszer csak lehajolt, felvett valami koszt a földről, és megpróbálta betömni a szájába. Azonnal lecsaptam rá, benyúltam a kosz után, mire jó erősen összezárta a száját, kicsit küzdeni kellett, aztán én nyertem, a kosz kijött. (Ez ilyen kutyatulajdonos koromból feltörő emlék, Lizával és Marcival sem egyszer játszottuk el :D Poén, ahogy a tudatalattim a gyereknevelést a kutyaneveléshez hasonlítja.) Flóra kicsit duzzogott, mire én:
- Tudod, a földről semmit sem szabad bevenni a szádba.
- Minek?
Ugyan a kérdés fura volt ugyan, de hát kétévesen az ember még nem beszéli hibátlanul az anyanyelvét. (És később sem, höhö.)
- Azért, mert megbetegszel, és akkor el kell menni a doktor bácsihoz, és nem mehetsz oviba [nem tudom, mitől lett ovis egy kétéves], hanem otthon kell feküdni és gyógyszert szedni.
A gyereken látszott, hogy túl logikus a válasz, aminek nem örül, mert tovább szeretne duzzogni. (Ez biztos a saját gyerekkoromból feltörő emlék :D). Kivágta magát, megtalálta azt a választ, amitől úgy tűnhetett, mintha nem is duzzogott volna egyáltalán:
- Nem tőled kérdeztem, hanem attól a fától.
Erre én:
- Ja, értem. Bocsánat, azt hittem, tőlem, de örülök, hogy egyetértés van köztünk.
Flóra döbbenten nézett rám, mert hát semmiféle egyetértésről nem volt szó, ő koszt szeretett volna enni. Én szélesen elmosolyodtam, mert láttam, hogy itt már nincs válasza, mire ő is elmosolyodott, és akkor tök egyszerre azt mondtuk egymásnak:
- Huncut vagy.
Elsőre meglepett, hogy ő is ezt mondta, de aztán úgy gondoltam, nem meglepő, mert a gyerekek sokszor visszamondják, amit gyakran hallanak, és hát a valóságban is sokszor mondom neki, hogy huncut, amikor az.
Teljesen kellemes hangulatban ébredtem ebből az álomból :)
- Tudod, a földről semmit sem szabad bevenni a szádba.
- Minek?
Ugyan a kérdés fura volt ugyan, de hát kétévesen az ember még nem beszéli hibátlanul az anyanyelvét. (És később sem, höhö.)
- Azért, mert megbetegszel, és akkor el kell menni a doktor bácsihoz, és nem mehetsz oviba [nem tudom, mitől lett ovis egy kétéves], hanem otthon kell feküdni és gyógyszert szedni.
A gyereken látszott, hogy túl logikus a válasz, aminek nem örül, mert tovább szeretne duzzogni. (Ez biztos a saját gyerekkoromból feltörő emlék :D). Kivágta magát, megtalálta azt a választ, amitől úgy tűnhetett, mintha nem is duzzogott volna egyáltalán:
- Nem tőled kérdeztem, hanem attól a fától.
Erre én:
- Ja, értem. Bocsánat, azt hittem, tőlem, de örülök, hogy egyetértés van köztünk.
Flóra döbbenten nézett rám, mert hát semmiféle egyetértésről nem volt szó, ő koszt szeretett volna enni. Én szélesen elmosolyodtam, mert láttam, hogy itt már nincs válasza, mire ő is elmosolyodott, és akkor tök egyszerre azt mondtuk egymásnak:
- Huncut vagy.
Elsőre meglepett, hogy ő is ezt mondta, de aztán úgy gondoltam, nem meglepő, mert a gyerekek sokszor visszamondják, amit gyakran hallanak, és hát a valóságban is sokszor mondom neki, hogy huncut, amikor az.
Teljesen kellemes hangulatban ébredtem ebből az álomból :)
De aranyos alom. :-) Egeszen erdekes lehet elkepzelni a hangjat ketevesen ugy, hogy most nem beszel meg.
VálaszTörlésNagyon kipihenten ébredtem utána :)
TörlésTipikus, vékony kis cincogás volt a hangja, és majdnem olyan, mint most, amikor gagyog. Nagyon komoly arccal magyaráz és sokat, tündéri közben. Majd próbálok egyszer rögzíteni belőle valamit úgy, hogy ő nem látszik.