Normáliséknál

biztos nem olyan vidám az élet, mint nálunk.

A gyerek vándorol az ágyban, az apját ez zavarja, mert fél, hogy Flóra a hasán köt ki álmában. Együtt lopakodunk be éjfélkor a szobába, hogy Tomi megmutassa, milyen szörnyű a helyzet. Állunk, nézzük, és hirtelen marha nagyot reccsen a bokám. Flóra szeme kipattan, mire a reakciók: anyja fejest ugrik az ágy melletti matracra, apja lábujjhegyen menekül ki a helyiségből. A gyerek szerencsére visszaalszik. Én azóta is röhögök.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai