Fordítás

Flóra születése óta a harmadik könyvet fordítom. Január 6-án este 9 körül befejeztem az éppen aktuális fordításom első újraolvasását, 11-kor indult meg a szülés, másnap hajnalra itt volt Flóra, szóval azért jófejség tőle, hogy legalább egy újraolvasást megvárt. (Bár két hónapot is várhatott volna még, de már ezen túl vagyunk, nem várt, és ennyi.)


Kb. két héttel később kaptam az új könyvet, amire a szokásos három helyett öt hónap időt kértem, mert tudta a fene, milyen lesz a babázás eleje, mennyi időm lesz bármire is. Nem sok volt, az első két hónapban kb. 30 oldalt haladtam a 360 oldalas könyvvel, de végül egy-két héttel előbb végeztem, mint kellett volna. Még nem voltam készen, amikor a másik kiadótól is megkerestek, hogy lenne egy könyvük. Tőlük négy hónapot próbáltam kérni, de nem sikerült, mert sürgős munka volt, a szokásos hármat kaptam. Még nem végeztem az újraolvasással, amikor az előző kiadótól írtak, hogy lenne megbízás megint, de ez most sürgős. Gondoltam, ez azt jelenti, hogy nem tudnak öt hónapot adni, csak a szokásos hármat. De tévedtem, ez azt jelentette, hogy nem egész két és felet kaptam. Aztán most jól fel kell kötni a gatyámat, mert Flóra most döntött úgy, hogy megváltoztatja az alvási szokásait. A kánikula kicsit tönkrevágta az amúgy csodálatos alvókáját - nem annyira, mint lehetett volna, de azért eléggé. Kb. április óta volt az, hogy a gyerek este 9-10 körül elaludt, reggel 7-9 között kelt enni, majd visszaaludt további egy-három órára. Ez a visszaalvás volt a munkaidőm, átlag két óra alatt tíz oldalt tudtam haladni, de ha három órát aludt, akkor tizenötöt is, ami tökéletes munkatempó ahhoz, hogy az ember három hónap alatt végezzen egy könyvvel. A fantasztikus 35 fokok miatt viszont úgy alakult, hogy - mint már írtam - 4 és 6 között kel fel először, és általában akár egy-két órát is elvagyunk, mire visszaalszik valahogy. Utána 8-9 körül ébred megint, és az már a végleges kelés, több alvás nincs, többnyire csak este 9-10 körül. Egyrészt kiborít a kora hajnali kukorékolás, én 4 és 6 között még nem vagyok ember, azt se tudom, merre vagyok arccal előre. Másrészt a 8-9 utáni visszaalvás hiányával konkrétan kilőttük a munkaidőmet. Jól fel van adva a lecke, szó se róla. Most azt csinálom, hogy nappal igyekszem haladni, de a kánikulának hála mostanában nincs el egyedül a gyerek, minden baja van, ha nem ülünk mellette, és nem vele foglalkozunk, úgyhogy este, amikor elaludt, akkor tudok haladni 10 oldalt, ahogy szoktam. Csak így meg nincs túl sok időm 4-6-ig, amikor felkel. Kicsit izgulok, mi lesz, de úgy látom, végére fogok érni a könyvnek, csak kb. egy nappal sem korábban, mint a határidő. De hát nem is kell korábban, csak úgy szoktam, hogy egy-két héttel a határidő előtt leadom a munkát. Azt hiszem, arra kell rászoknom, hogy amikor a 4-6 közötti szopizás után végre valahára elalszik, akkor nem fekszem vissza, hanem nekiülök a dolgomnak, és akkor nem görcsölöm végig a napot, hogy úristen, mikor fogok én haladni.

No, hát ilyeneken lehet stresszelni errefelé. Szórakoztató meg minden.

Megjegyzések

  1. Wow, büszke vagyok ràd, hogy ennyit tudsz dolgozni Flóra mellett! Szerintem elképesztő teljesítmény, plàne, hogy első gyerek: màsokon azt làtom ilyenkor, hogy hajat mosni sincs idejük-erejük, nem hogy szellemi tevékenységre. Te leszel a példaképem, ha egyszer anyuka leszek.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, de drága vagy, köszönöm <3 Mondjuk a hajmosás pont kihívás, csak úgy futok neki, ha Tomi is itthon van :D Meg azért nincs mindenre idő sajnos, főleg most, amikor pár napja irtó nyűgös a gyerek, de igyekszem.

      Törlés
  2. Jó lett volna, ha a gyerekeimnek Flóra a példaképe. :)
    De tényleg le a kalappal előtted.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, aranyos vagy :) Amikor a hasfájós időszakot tapostuk, és délután kettőtől hajnali kettőig üvöltött rövid megszakításokkal, meg fejlődési ugráskor éjféltől hajnali ötig szoptattam egyvégtében, akkor azt hittem, mindig úgy lesz, és ez egy ilyen nehéz buli. Azért örülök, hogy volt nyugis időszak, amikor a mi szempontunkból tökéletes volt a gyerek alvókája, és kicsit remélem, hogy visszaáll még, abban meg nagyon erősen bízom, hogy ennél tovább nem romlik, volt ennél rosszabb elég sokáig, nem sírom vissza.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai