Csak mondja, mondja, mondja

Persze a mondandója legvégét sikerütsikerült csak elkapni, de azért valamit hallani belőle. Rengeteget szövegel, anyjára ütött. Ja, és azért van ott a kezem, mert közben már fontolgatja, hogy visszafordul, és pár perccel korábban rendesen bevágta a fejét, mert kicsit elmérte a lendületet, szóval készenlétben állok. Mondjuk nem sírt, de eléggé aktívan kellett győzködni, hogy nincs nagy baj, meg egyáltalán ne koppanjon a feje, az a tuti.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai