Vonatozunk

Tomival szóba elegyedett a velünk egy fülkében ülő srác. Azt mondja, a nőket nem lehet menő, drága kocsikkal lenyűgözni sajnos*, mert csak az számít nekik, hogy csillogjon-villogjon - a nők érzelmi, és nem gondolkodó lények. Eszem megáll. De barátságos vagyok, nem szólok hozzá, inkább kijöttem Flórával. Vannak a parasztságnak fokozatai, ez szerintem egy magasabb fokozat. Amúgy Tomiban többek között ezt szeretem nagyon: akárkivel elbeszélget órákig, nem csapja ki nála a biztosítékot senki, maximum utólag állapítja meg, hogy az illető fura. Én meg inkább lelépek, mielőtt tennék valami megjegyzést.


*Erről eszembe jutott 2007 nyara és egy randi, ahová a pasi sportkocsival érkezett, pedig szó sem volt róla, hogy nem a Móricz környékén sétálunk. Beültem mellé, de közben mindkettőnkre haragudtam, és két dolog járt a fejemben: 1. Ha sosem kerülök elő többet, azt csak magamnak köszönhetem, illetve ha ezt sértetlenül megúszom, soha többet nem csinálok ilyet. 2. Milyen praktikátlan már egy olyan kocsi, amibe úgy kell beszállni, hogy előtte kb. leülsz a földre, és miért hiszik egyes pasik, hogy egy sportkocsitól menten elalélnak a nők, ennyire felszínesnek ne tartson már így ismeretlenül se. Második randi nem volt, mindketten úgy éreztük, hogy ne legyen :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai