Felső szomszéd

Ha már panaszkodtam rá, akkor elnézést kérek.

Elöljáróban annyit, hogy errefelé kicsit sem hangszigeteltek a lakások, tehát a szomszédnak minden lépését hallani, és a szerencsésebbek, akik normálisan hallanak, a beszélgetést is ki tudják venni. Ugye, hogy a szerencse relatív?

A felső szomszédunk elég durván nyomja. Majdnem minden nap kiporszívózza a lakást, ami önmagában nem baj, sőt dicséretes, de neki valamiért mindig késő este, ha nem éjszaka támad ingerenciája takarítani. Hol este tízkor, hol éjfélkor, hol éjjel egykor. Ez már elég bosszantó, de akkor arról még nem is szóltunk, hogy minden egyes bútordarabhoz jó erősen odacsapja a porszívófejet, hadd szóljon. Most az előbb altattam a gyereket (este tízkor), aztán olyan robaj hallatszott föntről, mintha le akart volna szakadni az ég. De nem, csak beindult a takarítási láz. Mázli, hogy Flóra már megszokta. Amikor hazahoztuk, még néhányszor felsírt ilyenkor, most már csak összerezzen. Engem ettől még zavar.

Nem hiszem el, hogy kizárólag késő este meg éjjel lehet porszívózni. De ha felteszem, hogy minden egyes nap csak ilyenkor ér rá, akkor sem értem, miért nincs benne annyi tapintat, hogy akkor fogja a seprűt, aztán azzal haladjon végig a lakáson. Persze biztos azt is hozzá tudná csapkodni mindenhez, de azért mégis.

És azt meséltem már, hogy valamelyik szomszéd hobbija a fúrás-faragás? És állandó jelleggel hódol ennek a kedvtelésének? Nem ritkán az éjszaka közepén, éjfél és fél egy között? Ő se normális szerintem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai