Fél év
Pontosan hat hónapja született meg a gyerek. Elképesztő, milyen gyorsan elröppent ennyi idő.
Amit tud: egyik oldaláról a másikra fordul, ezt majdnem egész nap gyakorolja is; át tud fordulni hátról hasra, de nem túl gyakran akar egyelőre; többször sikerült már hasról visszafordulnia is; egyre ügyesebben fog meg dolgokat; tárgyakért nyúl, elveszi őket a kezünkből
Amit szeret: pancsolni, aludni, rázni a csörgőt, mesekönyvet nézegetni, mesekönyvben lapozni, a sípoló játékok hangját, azt, ha énekelek neki, az esti rutin keretében felhúzni a zenélő baglyot (ami Brahms Altatóját adja elő), valamint megnézni a tükörben a babát, és mosolyogni rá. Nagyon sok dal szerepel a repertoárban, csak néhány ezek közül, amelyekre különösen élénken reagál: Bóbita, Brahms Altatója szöveggel, Alma, alma, piros alma kezdetű, Te kis juhász, A pisztráng, Brumm, brumm, Brúnó, A part alatt, Által mennék én a Tiszán, Kengurumama, Lencsilány, a Vaianából az Ahol csillan a távoli fény. Plusz a mondókákat is szereti, főleg Varró Danitól a Testtudatosítgatót, Weörestől a Kutya-tárat, a Galagonyát, és nem tudom, kinek a műve, lehet, hogy népköltés, de a Megye a hajó a Dunán kezdetűből is mindig nagy mosolygás van.
Nem tudom, van-e olyan, amit nem szeret, és rendszeresen történik vele. Azt hiszem, nincs. Mondjuk megijedni biztosan nem szeret, de nagyon aranyosan rám bízza, megijedjünk-e vagy sem. Múltkor adtam neki egy kiskanalat, hogy szokja (rávezetés a hozzátáplálásra), aztán amikor visszaadta, le akartam tenni, de kirepült a kezemből, eltalált egy műanyag palackot, és mindkettő nagy puffanás ill. csörömpölés kíséretében ért földet. Flórának elkerekedett a szeme, látszott, hogy megijedt, és rám nézett útmutatásért, hogy akkor most kell-e sírni. Mondtam neki mosolyogva, hogy ez jó nagyot szólt, erre nagyot nevetett.
Sokat mosolyog, nevet, gagyog, egyre érthetőbbek a jelzései, már szinte mindig eltalálom, hogy éppen éhes, álmos, a hasa fáj, vagy esetleg elunta magát. Szerintem a fogzás miatt is szokott nyűgösködni, de nem vagyok benne biztos, tényleg azt mondja-e, így leginkább tipp alapon kap fogzáskönnyítőt (ez egy homeopátiás bogyó, amiből félóránként nyolc szemet lehet adni, ő meg egy nap szokott nyolc szemet, ha nagyon nyűgös - Ausztriában egyébként kb. esélyed sincs gyógyszerhez jutni, mindenre homeopátiás szereket adnak, ami néha bosszantó, de hát ez van, ezt kell megszokni). A körömvágást simán hagyja, amióta megmutattam neki, hogy a saját körmömet is le szoktam vágni, és nem sírok közben, nem fáj, sőt azzal is segít, hogy nem nagyon rúgkapál közben. Énekelni azért kell, hogy lekössem a figyelmét.
Már profi utazó, elég sokat tömegközlekedik és vonatozik is, főleg hordozóban, mert én babakocsival egyedül nem indulok el itthonról, és nagyon jól viseli a jövés-menést. Egy darabig elnézelődik, aztán alszik.
A WHO szerint az at ideális, ha a baba 6 hónapos koráig kizárólag anyatejet kap, aztán egyéves koráig még 2/3 arányban szintén. Ennek az első felét teljesítettük, ha persze nem vesszük az első 2-3 napot, amikor még nem lövellt be a tejem, és tápszert kapott, illetve a következő hat hétben azt a két alkalmat, amikor szintén, mert rosszul osztották be a lefejt tejemet. Büszke vagyok magunkra, ügyes, kitartó kiscsaj ez a Flóra.
Annak örömére, hogy már hat hónapos, kötöttünk kezére-lábára lufit, ahogy egy videón láttam, de neki nem okozott akkora örömöt, mint a videóban szereplő babának, őt inkább frusztrálta, hogy nem lehet rendesen megfogni a lufikat. Plusz megkezdtük a hozzátáplálást: kapott két kiskanál almalevet (lereszeltem egy negyed almát, abból nyertük ki). Kicsit fintorgott, de alapvetően ízlett neki. Fájt tőle a hasa, de nem volt olyan durva a helyzet, és hamar megoldódott. Még egyszer-kétszer almalevet kap, aztán már a reszeléket is megkóstolhatja. Izgalmas idők következnek (nem mintha eddig unatkoztunk volna).
Amit tud: egyik oldaláról a másikra fordul, ezt majdnem egész nap gyakorolja is; át tud fordulni hátról hasra, de nem túl gyakran akar egyelőre; többször sikerült már hasról visszafordulnia is; egyre ügyesebben fog meg dolgokat; tárgyakért nyúl, elveszi őket a kezünkből
Amit szeret: pancsolni, aludni, rázni a csörgőt, mesekönyvet nézegetni, mesekönyvben lapozni, a sípoló játékok hangját, azt, ha énekelek neki, az esti rutin keretében felhúzni a zenélő baglyot (ami Brahms Altatóját adja elő), valamint megnézni a tükörben a babát, és mosolyogni rá. Nagyon sok dal szerepel a repertoárban, csak néhány ezek közül, amelyekre különösen élénken reagál: Bóbita, Brahms Altatója szöveggel, Alma, alma, piros alma kezdetű, Te kis juhász, A pisztráng, Brumm, brumm, Brúnó, A part alatt, Által mennék én a Tiszán, Kengurumama, Lencsilány, a Vaianából az Ahol csillan a távoli fény. Plusz a mondókákat is szereti, főleg Varró Danitól a Testtudatosítgatót, Weörestől a Kutya-tárat, a Galagonyát, és nem tudom, kinek a műve, lehet, hogy népköltés, de a Megye a hajó a Dunán kezdetűből is mindig nagy mosolygás van.
Nem tudom, van-e olyan, amit nem szeret, és rendszeresen történik vele. Azt hiszem, nincs. Mondjuk megijedni biztosan nem szeret, de nagyon aranyosan rám bízza, megijedjünk-e vagy sem. Múltkor adtam neki egy kiskanalat, hogy szokja (rávezetés a hozzátáplálásra), aztán amikor visszaadta, le akartam tenni, de kirepült a kezemből, eltalált egy műanyag palackot, és mindkettő nagy puffanás ill. csörömpölés kíséretében ért földet. Flórának elkerekedett a szeme, látszott, hogy megijedt, és rám nézett útmutatásért, hogy akkor most kell-e sírni. Mondtam neki mosolyogva, hogy ez jó nagyot szólt, erre nagyot nevetett.
Sokat mosolyog, nevet, gagyog, egyre érthetőbbek a jelzései, már szinte mindig eltalálom, hogy éppen éhes, álmos, a hasa fáj, vagy esetleg elunta magát. Szerintem a fogzás miatt is szokott nyűgösködni, de nem vagyok benne biztos, tényleg azt mondja-e, így leginkább tipp alapon kap fogzáskönnyítőt (ez egy homeopátiás bogyó, amiből félóránként nyolc szemet lehet adni, ő meg egy nap szokott nyolc szemet, ha nagyon nyűgös - Ausztriában egyébként kb. esélyed sincs gyógyszerhez jutni, mindenre homeopátiás szereket adnak, ami néha bosszantó, de hát ez van, ezt kell megszokni). A körömvágást simán hagyja, amióta megmutattam neki, hogy a saját körmömet is le szoktam vágni, és nem sírok közben, nem fáj, sőt azzal is segít, hogy nem nagyon rúgkapál közben. Énekelni azért kell, hogy lekössem a figyelmét.
Már profi utazó, elég sokat tömegközlekedik és vonatozik is, főleg hordozóban, mert én babakocsival egyedül nem indulok el itthonról, és nagyon jól viseli a jövés-menést. Egy darabig elnézelődik, aztán alszik.
A WHO szerint az at ideális, ha a baba 6 hónapos koráig kizárólag anyatejet kap, aztán egyéves koráig még 2/3 arányban szintén. Ennek az első felét teljesítettük, ha persze nem vesszük az első 2-3 napot, amikor még nem lövellt be a tejem, és tápszert kapott, illetve a következő hat hétben azt a két alkalmat, amikor szintén, mert rosszul osztották be a lefejt tejemet. Büszke vagyok magunkra, ügyes, kitartó kiscsaj ez a Flóra.
Annak örömére, hogy már hat hónapos, kötöttünk kezére-lábára lufit, ahogy egy videón láttam, de neki nem okozott akkora örömöt, mint a videóban szereplő babának, őt inkább frusztrálta, hogy nem lehet rendesen megfogni a lufikat. Plusz megkezdtük a hozzátáplálást: kapott két kiskanál almalevet (lereszeltem egy negyed almát, abból nyertük ki). Kicsit fintorgott, de alapvetően ízlett neki. Fájt tőle a hasa, de nem volt olyan durva a helyzet, és hamar megoldódott. Még egyszer-kétszer almalevet kap, aztán már a reszeléket is megkóstolhatja. Izgalmas idők következnek (nem mintha eddig unatkoztunk volna).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése