:D

Altatom Flórát, már fél órája bent vagyok nála, mélyen alszik az ölemben, csak még nem merek felállni vele, mert ilyenkor hajlamos kipattanni a szeme. Egyszer csak kapok egy üzenetet a Facebookon Tomitól, aki a szomszéd szobában várja a fejleményeket. Szöveg nélkül, csak egy képpel:



Nem volt könnyű nem felnyeríteni, de megálltam.

(Aztán becsempésztem a gyereket az ágyába, nem is ébredt fel, csak tíz perccel később hallottuk, hogy sír. Tough luck.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai