Telekocsi
Írt valaki egy posztot a Molyon, hogy retteg a kocsiban, ha idegen vezet, most mégis muszáj lesz telekocsival utaznia, és írjanak a közösség tagjai ezirányú tapasztalatokat. Már majdnem hozzá is szóltam, aztán inkább nem, mert minek súlyosbítanám a rettegését. A magam részéről remélem, sosem alakul úgy többet, hogy telekocsival kelljen utaznom, nagyon komolyan megfogadtam, hogy nem fordul elő többet, mert az eddigi számtalan alkalomból egyszer sikerült normális sofőrt kifogni. Számomra a normális az, aki úgy vezet, mint pl. apu vagy Tomi: vezetés közben a vezetéssel foglalkozik, és semmi mással. Vaamiért ők vannak kevesebben. Van rémességi top 3-as listám, azon belül nehéz lenne sorrendet felállítanom.
- A pasi, aki Münchenből hazafelé 130-nál fogta a mobilját, és nekiállt képeket keresni rajta arról, milyen szuperül is állt neki a tradicionális bőrgatya az Oktoberfesten. Több ponton sem értettem: 1. Kit érdekel ez?, 2. Miért nem ér rá a legközelebbi pihenőig a csodás fotó, amikor ráadásul pontosan tudja, mikor és hol fog megállni?
- A pasi, akit a schwechati reptér közelében 180-as (!) tempónál meszelt le a rendőr. Olyan szempontból ez viszi a prímet, hogy ekkor kb. 20 hetes terhes voltam, és állatira haragudtam rá, amiért egy terhes nő sem elég indok arra, hogy normálisan viselkedjen.
- A pasi, aki 130-nál levette mindkét kezét a kormányról meg a tekintetét az útról, és nekiállt fülhallgatót bogozgatni, és néha, amikor megidult a belső sáv felé a kocsi, a kézfeje élével kicsit lökött a kormányon, hogy visszakacsázzunk a sávunkba. Én meg leizzadtam a hátsó ülésen, és úgy éreztem, ha most nem halok meg, akkor soha. Ez a zseni volt az is, aki végig azzal szórakozott, amikor véletlenül pont a vezetésre figyelt, hogy 150-nel letolta a szabályosan haladókat maga elől az útról. Intelligens, csak jól titkolja.
És akkor nem említettem azt, aki végigtelefonálta az utat (kézben tartott mobillal, nyilván), meg aki SMS-partit rendezett valami ismerősével vezetés közben.
Nem tudom, ezek az emberek mit hisznek. Azt, hogy ők a Superman? Vagy hogy halhatatlanok? Vagy akkora profik, hogy már nézni sem kell az utat, sem féktávolságot nem szükséges tartani, mert kisujjukból kirázzák ezt a vezetés témát?
Brrr. Szóval inkább nem írtam a lánynak, csak magamban idéztem fel a nagyszerű telekocsis élményeket.
- A pasi, aki Münchenből hazafelé 130-nál fogta a mobilját, és nekiállt képeket keresni rajta arról, milyen szuperül is állt neki a tradicionális bőrgatya az Oktoberfesten. Több ponton sem értettem: 1. Kit érdekel ez?, 2. Miért nem ér rá a legközelebbi pihenőig a csodás fotó, amikor ráadásul pontosan tudja, mikor és hol fog megállni?
- A pasi, akit a schwechati reptér közelében 180-as (!) tempónál meszelt le a rendőr. Olyan szempontból ez viszi a prímet, hogy ekkor kb. 20 hetes terhes voltam, és állatira haragudtam rá, amiért egy terhes nő sem elég indok arra, hogy normálisan viselkedjen.
- A pasi, aki 130-nál levette mindkét kezét a kormányról meg a tekintetét az útról, és nekiállt fülhallgatót bogozgatni, és néha, amikor megidult a belső sáv felé a kocsi, a kézfeje élével kicsit lökött a kormányon, hogy visszakacsázzunk a sávunkba. Én meg leizzadtam a hátsó ülésen, és úgy éreztem, ha most nem halok meg, akkor soha. Ez a zseni volt az is, aki végig azzal szórakozott, amikor véletlenül pont a vezetésre figyelt, hogy 150-nel letolta a szabályosan haladókat maga elől az útról. Intelligens, csak jól titkolja.
És akkor nem említettem azt, aki végigtelefonálta az utat (kézben tartott mobillal, nyilván), meg aki SMS-partit rendezett valami ismerősével vezetés közben.
Nem tudom, ezek az emberek mit hisznek. Azt, hogy ők a Superman? Vagy hogy halhatatlanok? Vagy akkora profik, hogy már nézni sem kell az utat, sem féktávolságot nem szükséges tartani, mert kisujjukból kirázzák ezt a vezetés témát?
Brrr. Szóval inkább nem írtam a lánynak, csak magamban idéztem fel a nagyszerű telekocsis élményeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése