Anyu szüli-névnapja

A családi ünnepek nagyon fontosak, ezért igyekszem mindegyiken otthon lenni. Anyuéról eddig kétszer maradtam le, 2015-ben, amikor Máltán voltam, és most, amikor Flóra berobogott az életünkbe, mint egy kis gyorsvonat. Volt vonatjegyem a hétre, a kiírt dátum előtt most mentem volna haza utoljára, szerdán indultam és ma jöttem volna vissza. Még az a mázli, hogy a kiscsaj nem várta meg az érkezéssel, hogy Pesten legyek. Tomi akkor nem tudott volna velünk lenni, és amúgy mindenképp osztrák kórházban akartam szülni. Ja, meg hónapokra Pesten ragadtunk volna, mert amíg a babának nincs útlevele, nem lehet vele átlépni a határt, és biztos az ügyintézés is könnyen ment volna itt kint. Szóval brr, azért rendes a kis hölgytől, hogy ezt nem játszotta be.

No de. Mivel haza nem tudtam menni, Skype-on csatlakoztam kicsit az ünnepléshez. Katáék olyan rendesek, hogy megkérdezték tegnap, mit adnék anyunak, ha ott lennék, és beszerezték. Ez jelképes ajándék (virág és csoki), az igazit is a héten vettem volna át, de háááát, ugye... :) Majd a következő találkozáskor. Megmutatom anyu tortáját, mert nagyon ötletes, nagyon tetszik.

És többek között kapott Katáéktól egy olyan nyakláncot, aminek a medáljában mi vagyunk Flórával :) Tök jó!

Aztán jövőre ott leszünk személyesen is, remélem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai