A kislány

rohamléptekkel fejlődik: már túllépte a két kilót, és ma megvolt az első teljesen önerejéből elfogyasztatott ebédje.* Nagyon kis szorgalmas, gondolom, ő is szeretne már hazajönni. Ma először hallottam őt úgy igazán rázendíteni - annyira nyugodt baba, hogy eddig nem sokat sírt, az elmúlt egy hétben pl. egyszer sem (amikor én ott voltam, bár az ápolónők szerint egyébként sem nagyon szokott). Ma a fürdetést és öltözködést unta meg egy negyed óra után, azért fakadt sírva, így megfigyelhettem, hogy a többi újszülötthöz hasonlóan ő is konkrétan azt mondja, hogy oá-oá :) De nem sokáig figyeltük, mit mond, ommm hatására pillanatok alatt abbahagyta a méltatlankodást.

Közben még egy magyarázatot találtam arra, miért érkezett korábban. Ha azt vesszük, előre meghatározott hosszúságú időt tudunk együtt tölteni, mivel Tomival egy bizonyos ideig fogunk élni, és Flóra úgy döntött, ő két hónappal többet szeretne velünk lenni.


*Ígértem, hogy nem fogok arról beszélni, mikor mennyit evett, és ezt majd tartom is, csak akkor még nem tudtam, mekkora esemény lesz, amikor először marad ki a mókából a szonda.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai