Programokkal zsúfolt nap
Délelőtt magunkhoz tértünk, aztán elmentünk Tomi húgaival a Közlekedési Múzeumba, ami itt van nálunk, a kerületben. Nagyon érdekes, bemutatja Bécs tömegközlekedését a kezdetektől napjainkig. A legérdekesebb infó talán az volt, hogy 1889-ben sztrájkba léptek a lóvonta villamosok vezetői, mert 19 órás műszakban dolgoztatták őket, a járműveken keletkezett sérüléseket levonták a pénzükből, ami eleve nem volt sok, valamint egy percnél nagyobb késés esetén büntetésből a szabadnapon is műszakot kellett vállalni. A sztrájk egyik eredménye az lett, hogy a műszak hossza 12 órára csökkent. Durva. A múzeumban irtó hideg volt, merthogy ez egy remiz, amit nem fűtenek. Jégcsappá vált a lábunk, elfagyott kezünk-arcunk, brr. Tomi meg is jegyezte, hogy ide legközelebb nyáron jövünk.
A múzeum után Tominak is volt különutas feladata, nekem is, aztán a Stephansplatzon találkoztunk, és az adventi naptárakban felhalmozódott programokból igyekeztünk némileg lefaragni. Az enyémben pár napja szerepelt a "nosztalgia", ami azt jelenti, hogy végigjártuk azt az útvonalat, amit tavaly decemberben, a lánykérés estéjén. Vagyis megnéztük, honnan indulnak a fiákerek, elballagtunk a görög étteremhez, ahol a kocsikázás után vacsoráztunk, majd elmentünk a koripályához, ahol a lánykérésre sor került. Megpróbáltuk megállapítani, pontosan melyik pontján volt, de szerintem idén nem pont ugyanúgy építették meg, mint tavaly, ezért az a kis terecske most nincs meg, vagy máshová került, mindenesetre nagyjából beazonosítottuk a helyszínt. Most nem koriztunk, az nekem idén kimarad, Tomi meg hétfőn már korizott Timivel (mi meg Melindával a pálya mellett vacogva szurkoltunk nekik).
Ezek után jött egy program Tomi adventi naptárából: menjünk moziba. Nagyon kemény, mennyire egy rugóra jár az agyunk, elég sokat töprengtem, megvegyem-e a Daddy's Home-ra a jegyeket előre, vagy mivel az ő naptára, majd ő eldönti, mit szeretne megnézni. Ha megvettem volna, akkor egy hét alatt kétszer láthattuk volna a filmet, mivel én arra kaptam mozijegyet a névnapomra :D Így viszont a Gyilkosság az Orient Expresszen-re esett a választásunk. Mindkettőnknek tetszett, nagyon szép lett, igényes, biztos öröm volt benne játszani. Érdekes, mennyire kiesnek a fejemből a történetek pár év alatt, ebből a regényből pl. csak a legvégére emlékeztem, a megoldásra, meg arra, mennyire kiakadtam Agatha Christie-re, amiért ilyen csúnyán átvert, és minden bizonnyal ki is nevetett. Ettől eltekintve semmi emlékképem nem maradt, azt hittem, teljesen átírták a sztorit, és tökre meglepődtem, amikor rákerestem a neten, és kiderült, hogy nem. Hmm. Tomira is mély benyomást tett a film, hazafelé azt kérte, ne beszéljünk magáról a cselekményről, mert szeretné elolvasni a könyvet.
És már csak három nap karácsonyig, azta :O Még maradt egy ajándék, amit be kell szerezni, de az már nem tart sokáig, mert tudom, mi az, csak oda kell menni érte a boltba, valamint készül még négyféle süti, de mindegyikből csak kevés (muszáj idén bejglit sütnöm, pedig nem tudok, és Mama mézeskalácsát is ki kell próbálnom, ezen felül még van az üzembiztosan működő édes süti meg a pogácsa), egy nagymosás, egy kisebb takarítás (mert a nagytakarítás már készen van, háhá), valamint vasárnap főzés és fadíszítés - remélhetőleg aznap már tök kényelmesen, nyugisan elkészülök/-ünk mindennel, nem lesz kapkodás.
A múzeum után Tominak is volt különutas feladata, nekem is, aztán a Stephansplatzon találkoztunk, és az adventi naptárakban felhalmozódott programokból igyekeztünk némileg lefaragni. Az enyémben pár napja szerepelt a "nosztalgia", ami azt jelenti, hogy végigjártuk azt az útvonalat, amit tavaly decemberben, a lánykérés estéjén. Vagyis megnéztük, honnan indulnak a fiákerek, elballagtunk a görög étteremhez, ahol a kocsikázás után vacsoráztunk, majd elmentünk a koripályához, ahol a lánykérésre sor került. Megpróbáltuk megállapítani, pontosan melyik pontján volt, de szerintem idén nem pont ugyanúgy építették meg, mint tavaly, ezért az a kis terecske most nincs meg, vagy máshová került, mindenesetre nagyjából beazonosítottuk a helyszínt. Most nem koriztunk, az nekem idén kimarad, Tomi meg hétfőn már korizott Timivel (mi meg Melindával a pálya mellett vacogva szurkoltunk nekik).
Ezek után jött egy program Tomi adventi naptárából: menjünk moziba. Nagyon kemény, mennyire egy rugóra jár az agyunk, elég sokat töprengtem, megvegyem-e a Daddy's Home-ra a jegyeket előre, vagy mivel az ő naptára, majd ő eldönti, mit szeretne megnézni. Ha megvettem volna, akkor egy hét alatt kétszer láthattuk volna a filmet, mivel én arra kaptam mozijegyet a névnapomra :D Így viszont a Gyilkosság az Orient Expresszen-re esett a választásunk. Mindkettőnknek tetszett, nagyon szép lett, igényes, biztos öröm volt benne játszani. Érdekes, mennyire kiesnek a fejemből a történetek pár év alatt, ebből a regényből pl. csak a legvégére emlékeztem, a megoldásra, meg arra, mennyire kiakadtam Agatha Christie-re, amiért ilyen csúnyán átvert, és minden bizonnyal ki is nevetett. Ettől eltekintve semmi emlékképem nem maradt, azt hittem, teljesen átírták a sztorit, és tökre meglepődtem, amikor rákerestem a neten, és kiderült, hogy nem. Hmm. Tomira is mély benyomást tett a film, hazafelé azt kérte, ne beszéljünk magáról a cselekményről, mert szeretné elolvasni a könyvet.
És már csak három nap karácsonyig, azta :O Még maradt egy ajándék, amit be kell szerezni, de az már nem tart sokáig, mert tudom, mi az, csak oda kell menni érte a boltba, valamint készül még négyféle süti, de mindegyikből csak kevés (muszáj idén bejglit sütnöm, pedig nem tudok, és Mama mézeskalácsát is ki kell próbálnom, ezen felül még van az üzembiztosan működő édes süti meg a pogácsa), egy nagymosás, egy kisebb takarítás (mert a nagytakarítás már készen van, háhá), valamint vasárnap főzés és fadíszítés - remélhetőleg aznap már tök kényelmesen, nyugisan elkészülök/-ünk mindennel, nem lesz kapkodás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése