Vásárolgatunk
A történetet Tomi engedélyével teszem közzé :)
Nem szeretek ruhát venni, de néha muszáj. Most is pont ilyen helyzet van, és gondoltam, ha már muszáj, megkérdezem Tomit, van-e kedve velem jönni, mert akkor addig is együtt vagyunk. Volt kedve, velem jött.
Betértünk az üzletbe - Tomi a kezében egy műanyag poharas, szívószálas, starbucksos cappucinóval, amiről megállapította, hogy nagyon drága volt, viszont nagyon rossz -, nagy nehezen megtaláltuk azokat a típusú nadrágokat, amikből válogatni szerettem volna, neki is láttam a válogatásnak. Nem telt el fél perc, amikor megszólalt a riasztó. Oldalra néztem, Tomi sehol, aztán megláttam, hogy a villogó riasztó alatt áll, kezében a kávé, szájában a szívószál, és meglepetten néz.
- Mit csinálsz?
- Megpróbáltam kinyitni az ajtót.
- De miért?
- Van ott egy lépcső, meg akartam nézni, ki lehet-e menni.
Ruhapróba közben aztán Tomi megjegyezte:
- Eddig nem olyan izgalmas a ruhavásárlás, meg kell, hogy mondjam.
- Miért? Már beindítottad a riasztót*, és még nem vagyunk itt öt perce.
Azóta rendszeres időközönként felvihogok az emlék hatására, Tomi megígéri, hogy többet nem kóricál el mellőlem vásárlás közben, valamint megállapította, hogy ez egy ilyen gyerekvállalásra felkészítő megmozdulás volt. És tényleg, nekem is eszembe jutott, hogy ilyenek akkor fognak történni, ha már lesz egy nagyobbacska gyerekünk, és egy pillanatra nem figyelünk oda.
*Jó tíz perccel később kapcsolták ki, addig ott üvöltött, nagyszerű volt. Biztos a többi vásárló is nagyon élvezte.
Nem szeretek ruhát venni, de néha muszáj. Most is pont ilyen helyzet van, és gondoltam, ha már muszáj, megkérdezem Tomit, van-e kedve velem jönni, mert akkor addig is együtt vagyunk. Volt kedve, velem jött.
Betértünk az üzletbe - Tomi a kezében egy műanyag poharas, szívószálas, starbucksos cappucinóval, amiről megállapította, hogy nagyon drága volt, viszont nagyon rossz -, nagy nehezen megtaláltuk azokat a típusú nadrágokat, amikből válogatni szerettem volna, neki is láttam a válogatásnak. Nem telt el fél perc, amikor megszólalt a riasztó. Oldalra néztem, Tomi sehol, aztán megláttam, hogy a villogó riasztó alatt áll, kezében a kávé, szájában a szívószál, és meglepetten néz.
- Mit csinálsz?
- Megpróbáltam kinyitni az ajtót.
- De miért?
- Van ott egy lépcső, meg akartam nézni, ki lehet-e menni.
Ruhapróba közben aztán Tomi megjegyezte:
- Eddig nem olyan izgalmas a ruhavásárlás, meg kell, hogy mondjam.
- Miért? Már beindítottad a riasztót*, és még nem vagyunk itt öt perce.
Azóta rendszeres időközönként felvihogok az emlék hatására, Tomi megígéri, hogy többet nem kóricál el mellőlem vásárlás közben, valamint megállapította, hogy ez egy ilyen gyerekvállalásra felkészítő megmozdulás volt. És tényleg, nekem is eszembe jutott, hogy ilyenek akkor fognak történni, ha már lesz egy nagyobbacska gyerekünk, és egy pillanatra nem figyelünk oda.
*Jó tíz perccel később kapcsolták ki, addig ott üvöltött, nagyszerű volt. Biztos a többi vásárló is nagyon élvezte.
:D :D felvihogtam.
VálaszTörlésMilyen cuki lehetett már ott ártatlanul szipogtatva a szar staruckos kapucsínóját :D :D
Edzésnek szuper, vidd magaddal mindig ;) :D
Azt beszéltük, hogy kíváncsibb természet, mint én, mindössze ennyi történt. Amúgy szerintem fura gondolat egy egyébként is zárva tartott ajtó fölé riasztót tenni, ami megszólal, ha valaki hozzáér az ajtóhoz, mert azért mégsem a Pentagonban jártunk, hanem egy ruhaüzletben.
Törlés