Múlt hétvége

Jó sűrű volt, szombaton Matyi 8. szülinapját ünnepeltük, aztán találkoztam előbb Rékával, aztán Blankával, vasárnap meg délelőtt vásároltam, aztán anyuval elmentünk előbb az Iparművészeti Múzeumba egy épületbejárásra, aztán a Margitszigetre egy Arany-sétára. Utóbbi két programról hozok képeket is.

Az Iparművészetit öt évre zárták be múlt vasárnap, ennyi idő alatt tervezik teljesen felújítani. Állítólag visszakerül a kupolájára a csúcs, a laterna, amit öt éve sikerült tönkretenni azzal a húzással, hogy teleöntötték betonnal, ami egyrészt belülről szétmarta a pirogránitot, másrészt a három tonnás súlyt tizenhárom tonnásra növelte, így az egész megindult az Üllői út felé, és az a veszély fenyegetett, hogy egyszer csak az autók között landol. Most olyan helyszíneket mutattak meg egy idegenvezetés keretében, amelyeket sima múzeumi belépőjeggyel nem lehet megtekinteni, és nagyon-nagyon izgalmas volt az egész. Két héttel korábban, augusztus 20-án az Andikkal megnéztük az utolsó kiállításokat, mert nemzeti ünnepeken ingyenes a belépés, úgyhogy onnan is vannak képek. Nyilván megint összevissza kutyulva, de hát mit lehessen tenni ezzel.

Csiga az Iparművészeti tetején. Lechnerék lassúságára utal - három év alatt készült el az épület, ami a milleniumi izgalom közepette lassúnak tűnt.
Ez az üvegterem, itt vett részt a zárókőletételi ünnepségen Ferenc József 1896-ban.
Említett ünnepség

Eredetileg a belső tér is ennyire színes volt, minden kis dísznek más színe volt. Ez egy felújítás alkalmával elmúlt, és nem is akarják visszaállítani. Kicsit talán furcsán is hatna ma már. De azért az előtérben jó, hogy megmaradt.

Egy kis Sümeg - a sümegi püspöki palota könyvtára.
Szobor ma
Ugyanaz a szobor egy 105 éves fényképen.
Szegény olyan furcsán mutat a laternája nélkül. Jó, hogy most visszakapja.



A Margitszigeten a Szabadtéri Színpadtól indult a séta, és olyan helyszíneket néztünk meg, amelyek Arany János számára fontosak voltak 1877 és 1882 között, amikor a Nagyszállóban töltötte a nyarait a feleségével és az unokájával. Jártunk a Nagyszállóban, a Szent Mihály kápolnában (Arany benne nem járhatott, de a környéken igen), a kolostor romjainál és Arany szobránál (jó, ez nem Aranynak volt fontos helyszín, hanem az utókornak az). Sok újat megtudtam Aranyról, pl. azt, hogy zenét is szerzett, nem is keveset, egy csomó versét megzenésítette, és egy korabeli gitáron pengette a dallamokat. Mivel le is kottázta ezeket, a séta egyik vendégművésze egy XIX. századi gitáron eljátszott közülük néhányat, és énekelte hozzájuk a verseket. Nagyon jó volt, érdemes volt elmenni erre is.
A kápolna részlete
Arany szobra a tölgyek alatt
Ez meg egy kis borongós Budapest.

Megjegyzések

  1. Csiga <333 :)
    Es nagyon orulok, hogy a teto vegul olyan lesz, mint regen, a csucsos resz nelkul olyan kis szarnyaszegett volt az egesz epulet :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szerintem is nagyon furán mutat, hogy már messziről látszik az Üllőin, és nincs rajta a csúcsa.

      Még arra rászokhatna majd a múzeum az újranyitás után, hogy rendszeresen tartson épületbejáró sétákat, mondjuk minden hónap utolsó vasárnapján, vagy ilyesmi. Olyan kár, hogy azt a sok szépséget sosem mutogatják. (Meg az is, hogy tilos bármit is lefényképezni belőle a tetőn kívül, pedig szétfényképeztem volna a fejemet, ha engedik.)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai