MÁV

Kellemes meglepetés ért Pestről visszafelé jövet, ez se gyakori kedvenc vasúttársaságunknál. Abba a kocsiba sorsolt nekem jegyet a netes rendszer, amelyikbe mindig, ha ebben az időpontban utazom, rá is volt írva a jegyre, hogy fülkés kocsi. Nem örültem, ki nem állhatom a fülkés kocsit, kb. magam alá hajlított lábbal kell vigyázzban ülni, és akkor is majdnem összeér a térdem a velem szemközt ülőével, szétesik az egész, tiszta Balkán.

Két hete olyan fülkében üldögéltünk hatan, ahol egyáltalán nem volt világítás, így fél 8-tól már nem lehetett olvasni, csak malmozni a maradék két órában érkezésig, valamint fújta a légkondi a hideg levegőt, és nem lehetett kikapcsolni sem, mert nem működött a szabályozója. Osztrákokkal utaztam együtt, rendkívül jól szórakoztak a vonat állapotán, később az osztrák kalauzzal is elnevetgéltek rajta, hogy milyen igénytelen már ez, de hát mit lehet várni, magyarok. Iszonyú megalázónak éreztem.

Mondjuk úgy általában azt nem értem, miért kell EuroCity vonatokat közlekedtetni, miért nem lehet mindegyik nemzetközi vonat RailJet, ami ki is néz valahogy.

No de. Felszálltam a megadott kocsiba, és kivételesen mégsem fülkés volt, hanem termes. Nagyon kényelmes így sem lett, de nagyságrendekkel élvezhetőbb volt így az út, mint egy fülkében. Azért félúton kiment a világítás a kocsi háromnegyedében, innentől olvasni már nem lehetett, és a légkondi is fújta rám a hideget, kikapcsolni persze nem lehetett, ami még mindig elég béna, de hát ne akarjunk mindent egyszerre, ugye.

Nem szeretem kedvenc vasúttársaságunkat, sajnos.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai