Akkor programok ömlesztve
Mivel már látom, hogy úszik el az egész, gyorsan lejegyzem kicsit összecsapva, mielőtt teljesen elfelejtődik az a sok program, ami mostanában volt.
- Múlt csütörtökön itt volt Bécsben Hámori Gabriella, és előadta Gyarmati Fanni naplóját. Nagyon érdekes, lelkileg kissé megterhelő műsor volt, de hát erre lehetett számítani. A rendezővel közösen válogattak részeket Fanni naplójából, ezeket játszotta el. Nem tudom, neki mennyire megterhelő ez a szerep, főleg most, hogy nemsokára kisbabája születik, de nagyon jól alakított. Betekintést nyer az ember abba, milyen volt költőfeleségnek lenni a '30-as, '40-es években, ráadásul egy zsidó költő feleségének lenni, mert az már halmozottan hátrányos helyzet, mondhatni. Most megint megsajnáltam Fannit is, Radnótit is. Szörnyű sors jutott mindkettőnek.
- Szombaton otthon voltam, és anyuval elmentünk a PIM-be, ahol megnéztük a Petőfi- és az Arany-kiállítást. Nagyon igényes és interaktív mindkettő. Rengeteg személyes tárgyukat állították ki, sok az apró érdekesség, Petőfinél pl. különösen szerettem a visszatérő, Kihágások című "rovatot". A kiállítás nem tette őt annyira ellenszenvessé, mint a gimis irodalomórák (szegény tanárnőt azóta is sajnálom - ő "Petőfi-fan", ezt ő mondta magáról, és egy egész osztállyal sikerült megutáltatnia Petőfit, miközben belőlünk is Petőfi-fant akart nevelni), de az azért most is világosan látszott, hogy beképzelt, arrogáns, nagyon nehéz természetű ember lehetett a lánglelkű költő. Kedvencem, amikor egy költőtársa tiszteletdíját, amit az ő kezébe adnak, nem küldi el postán annak, akit megillet, és amikor az illető érdeklődik, hogy ezt így hogy, az a válasz, hogy nem küldte el, mert neki is jól jött. Brrr. Petőfinél van egy játék, ahol március 15-ét lehet végigpörgetni, és minél ügyesebb valaki, annál több tüntetőt tud szerezni. Arany most is szimpatikus volt, mint eddig, kicsit fura is, hogyan tudtak ők akkora barátságban lenni Petőfivel. Aranynál lehet Toldit játszani, a műből ismert összes erőpróbát meg lehet próbálni kiállni. Van egy olyan móka is, amikor kiválaszthatunk hat érzelmet, aztán a hat érzelemhez társítanak egy-egy verssort, és egy fejhallgatón keresztül meg lehet hallgatni, ahogy ezeket elrappelik. A kiállítás végén egy sor színész, nyelvész, író, stb. beszél Aranyról, kár, hogy nem sokat tudtunk meghallgatni közülük, viszont Arany által szerzett dallamokat is lehet hallgatni, és abból mindre sort kerítettünk. Van egy harmadik kiállítás is, Szabó Magda, arra vissza fogok menni, mert ő az egyik kedvenc írónőm, és különben is mindjárt itt a 100. születésnapja.
- Hétfőn megnéztük Tomival a Barry Sealt. Németül, a hozzánk közel eső moziban. Nagyon érdekes a sztori, nekem teljesen kimaradt eddig. Barry Seal nem volt normális, ez hamar kiderült, a feleségét nem is értettem egészen, honnan szedi a végtelen türelmét. Elég jó hangulatúra sikerült a film, szinte vígjáték lett belőle, kreatívak az átkötések meg az effektek. Még csak nem is ijesztő vagy véres, abszolút nekem való. "'Cos I'm the gringo who always delivers." - Ez a kedvenc mondatom a filmből. Bár németül néztük, gyanítom, hogy eredetiben így hangzik a pasi jelmondata. A film előtt kb. 20 perc reklám és előzetes ment le, nagyon szórakoztató volt (nem). Egyrészt azt figyeltem meg, hogy félelmetesen sz*rok a reklámok. Ritkán látok reklámot, mert tévét évek óta nem néztem, a youtube-on meg amint lehet, léptetem, eleve nem kedvelem a műfajt. De hát ez a színvonal... Geez. Nem tudom, otthon is ilyen-e, gyanítom igen, hát, elég szomorú. Másrészt viszont azon esett le az állam, hogy simán bejátszottak egy politikai hirdetést is a közelgő választások örömére. Na, ez jó, hogy nem otthon történt, akkor nagyon dühös lettem volna, így csak simán undorítónak érzem. Az ember kikapcsolódni megy a moziba, nem azért, hogy válogatott, aljas politikusok nyáladzása dőljön rá még ott is.
- Kedden kimentünk a Wiener Wiesnre. Ez a müncheni Oktoberfest kisöccse, de úgy kell ezt érteni, hogy nagyon kicsi öccse. Hangulatos, van zene, sör meg perec, nagyon sokan jönnek Dirndlben meg bőrgatyában, őket jólesik elnézni. Tomi ivott egy sört, én egy teát, megettünk együtt egy perecet, körbesétáltuk a placcot, aztán hazajöttünk. Jó, hát nem buliztuk halálra magunkat, de ez nem is szerepelt a tervben.
- Múlt csütörtökön itt volt Bécsben Hámori Gabriella, és előadta Gyarmati Fanni naplóját. Nagyon érdekes, lelkileg kissé megterhelő műsor volt, de hát erre lehetett számítani. A rendezővel közösen válogattak részeket Fanni naplójából, ezeket játszotta el. Nem tudom, neki mennyire megterhelő ez a szerep, főleg most, hogy nemsokára kisbabája születik, de nagyon jól alakított. Betekintést nyer az ember abba, milyen volt költőfeleségnek lenni a '30-as, '40-es években, ráadásul egy zsidó költő feleségének lenni, mert az már halmozottan hátrányos helyzet, mondhatni. Most megint megsajnáltam Fannit is, Radnótit is. Szörnyű sors jutott mindkettőnek.
- Szombaton otthon voltam, és anyuval elmentünk a PIM-be, ahol megnéztük a Petőfi- és az Arany-kiállítást. Nagyon igényes és interaktív mindkettő. Rengeteg személyes tárgyukat állították ki, sok az apró érdekesség, Petőfinél pl. különösen szerettem a visszatérő, Kihágások című "rovatot". A kiállítás nem tette őt annyira ellenszenvessé, mint a gimis irodalomórák (szegény tanárnőt azóta is sajnálom - ő "Petőfi-fan", ezt ő mondta magáról, és egy egész osztállyal sikerült megutáltatnia Petőfit, miközben belőlünk is Petőfi-fant akart nevelni), de az azért most is világosan látszott, hogy beképzelt, arrogáns, nagyon nehéz természetű ember lehetett a lánglelkű költő. Kedvencem, amikor egy költőtársa tiszteletdíját, amit az ő kezébe adnak, nem küldi el postán annak, akit megillet, és amikor az illető érdeklődik, hogy ezt így hogy, az a válasz, hogy nem küldte el, mert neki is jól jött. Brrr. Petőfinél van egy játék, ahol március 15-ét lehet végigpörgetni, és minél ügyesebb valaki, annál több tüntetőt tud szerezni. Arany most is szimpatikus volt, mint eddig, kicsit fura is, hogyan tudtak ők akkora barátságban lenni Petőfivel. Aranynál lehet Toldit játszani, a műből ismert összes erőpróbát meg lehet próbálni kiállni. Van egy olyan móka is, amikor kiválaszthatunk hat érzelmet, aztán a hat érzelemhez társítanak egy-egy verssort, és egy fejhallgatón keresztül meg lehet hallgatni, ahogy ezeket elrappelik. A kiállítás végén egy sor színész, nyelvész, író, stb. beszél Aranyról, kár, hogy nem sokat tudtunk meghallgatni közülük, viszont Arany által szerzett dallamokat is lehet hallgatni, és abból mindre sort kerítettünk. Van egy harmadik kiállítás is, Szabó Magda, arra vissza fogok menni, mert ő az egyik kedvenc írónőm, és különben is mindjárt itt a 100. születésnapja.
- Hétfőn megnéztük Tomival a Barry Sealt. Németül, a hozzánk közel eső moziban. Nagyon érdekes a sztori, nekem teljesen kimaradt eddig. Barry Seal nem volt normális, ez hamar kiderült, a feleségét nem is értettem egészen, honnan szedi a végtelen türelmét. Elég jó hangulatúra sikerült a film, szinte vígjáték lett belőle, kreatívak az átkötések meg az effektek. Még csak nem is ijesztő vagy véres, abszolút nekem való. "'Cos I'm the gringo who always delivers." - Ez a kedvenc mondatom a filmből. Bár németül néztük, gyanítom, hogy eredetiben így hangzik a pasi jelmondata. A film előtt kb. 20 perc reklám és előzetes ment le, nagyon szórakoztató volt (nem). Egyrészt azt figyeltem meg, hogy félelmetesen sz*rok a reklámok. Ritkán látok reklámot, mert tévét évek óta nem néztem, a youtube-on meg amint lehet, léptetem, eleve nem kedvelem a műfajt. De hát ez a színvonal... Geez. Nem tudom, otthon is ilyen-e, gyanítom igen, hát, elég szomorú. Másrészt viszont azon esett le az állam, hogy simán bejátszottak egy politikai hirdetést is a közelgő választások örömére. Na, ez jó, hogy nem otthon történt, akkor nagyon dühös lettem volna, így csak simán undorítónak érzem. Az ember kikapcsolódni megy a moziba, nem azért, hogy válogatott, aljas politikusok nyáladzása dőljön rá még ott is.
- Kedden kimentünk a Wiener Wiesnre. Ez a müncheni Oktoberfest kisöccse, de úgy kell ezt érteni, hogy nagyon kicsi öccse. Hangulatos, van zene, sör meg perec, nagyon sokan jönnek Dirndlben meg bőrgatyában, őket jólesik elnézni. Tomi ivott egy sört, én egy teát, megettünk együtt egy perecet, körbesétáltuk a placcot, aztán hazajöttünk. Jó, hát nem buliztuk halálra magunkat, de ez nem is szerepelt a tervben.
Eddig mi sem voltunk a Wiesn-en, most vendégek miatt kilátogattunk. Mivel vasárnap délután mentünk, hasonló látogatásra számítottam, mint a tiétek volt. Legnagyobb megdöbbenésemre akkora buliba csöppentünk, hogy nem gyöztem pislogni: délután 5-kor rengetegen táncoltak az asztalokon, padokon, tényleg néhányszor azt hittem, én néztem el az órát. :) Hát én sem leszek törzslátogató, az biztos, mindenesetre jó volt látni, hogy azért az osztrákok is tudnak bulizni. :)
VálaszTörlésHangulatos lehetett :) Azt, hogy ez a Wiesn a müncheni Oktoberfest nagyon kicsi öccse, részben úgy értettem, hogy nagyon pici területen valósul meg ahhoz képest, amit Münchenben láttam. Az is igaz, hogy ott hétvégén voltam, és pl. az óriási tömeg emiatt is lehetett. Meg mi bulizni tényleg nem akartunk, egyikünk sem szerette soha.
Törlés