A leggázabb csoport

Egyszer már azt hittem, megtaláltam, de mindig van lejjebb.

Tegnap és ma megint helyettesítenem kellett, és ez a csoport annyira kiakasztott, hogy nem is tudom, mit csinálnék, ha egész héten mennem kellene, vagy akár én lennék az állandó tanáruk.

Képzeljezek el kilenc-tíz főt a következő felosztásban: három-négy állandó jelleggel velem egy hangerővel pofázik, hiába szólok ezerszer, hiába hallgatok el, jelezve, hogy fogják be, egy-kettő állandó jelleggel a padon fekve alszik, egy állandó jelleggel hisztériázik minden sz*ron*, kettő mindig hallgat, akár fejen is állhatok, nem fognak megszólalni, egy állandó jelleggel okoskodik, mindent mindenkinél jobban tud, csak üvöltve tud beszélni, és nyilvánvalóan ő is már tökéletesen tud angolul, nem szorul fejlesztésre, azért is ül újrakezdőn, és egy olyan durcás képpel üli végig az órát, hogy az élettől elmegy a kedvem. Tragédia ez a csoport, túlzás nélkül állítom, ráadásul nemcsak én állítom, hanem még két másik oktató. Nem szoktam "beírni" senkinek, de így a második nap végére ketten is kaptak egy-egy kis üzit a nevük mellé a "naplóban."

Majd résen leszek, és ha ehhez a csoporthoz még máskor is kell menni, azt már nem vállalom el. Rémálmomban se jöjjenek elő, komolyan.


*Konkrétan szavakat tanulunk, és nem hiszi el, hogy X szó azt jelenti, amit mondok, mert ő már újrakezdő szinten van, tehát nyilván sokkal jobban tudja, mint én, továbbá a nyelvtan is sokkal inkább az ő erőssége, mint az enyém, valamint beszélgetős feladatokban nem vesz részt, mert az adott téma őt nem érdekli, ezért semmilyen szinten nem tud hozzászólni - a téma amúgy az, hogy ebben az országban milyen sportok vannak. Ez a kellemes ember egyébként egy férfi, aki ráadásul olyan stílusban adja elő magát, hogy a bicska kinyílik a zsebemben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai