Új iskola, új csoport

Úgy új iskola, hogy ugyanaz a cég, csak elköltöztünk másik épületbe. Az új projektben később kezdünk, tovább dolgozunk (mi, délutániak, a délelőttiek ezt nem szívták meg), és mivel kb. 10-15 perccel megnőtt az utazási időm (de még próbálom farigcsálni, egy csomó útvonalat kipróbálok majd a következő pár hétben, és remélem, lesz olyan, amivel nem kell hosszabban utaznom, mint eddig), jelentősen lerövidült az estém. Eddig fél 6-ra voltam itthon, ma negyed 7-re, ami elég jelentős rövidülés, tekintve, hogy máskor a lézengés után 7-kor, de legkésőbb 8-kor már el tudok kezdeni dolgozni, ha kell csinálni valamit (óraterv, fordítás, mikor mi), most meg negyed 10, és még alig csináltam valamit. Amúgy az új hely szép, csak fura, hogy nagyon csendes, mert az egész emelet a miénk, az angolosokon kívül nem járkál ott más, és mivel még csak három délutános költözött át, alig van ott valaki. (Az előző projekt fokozatosan fut ki, és mindig akinek kimegy az utolsó régi típusú csoportja, az átköltözik az új helyre, és ott kezdi az új csoportot.)

A csoport két hete kezdett, csak eddig helyettesítés volt. Jófejnek tűnnek, B1-esek, azon belül is erősek, szóval már simán lehet végig angolul beszélni, és jókat tudunk beszélgetni izgalmas témákról. Van két menő srác, akikkel még lehet gond, de azért remélem, hogy nem lesz. A projektek közti átállás nem zökkenőmentes, összevissza van egy csomó dolog, emiatt ma betoppant egy srác, hogy ő ma kezd nálam, és csak hosszas szaladgálással derült ki, hogy nem nálam, viszont legalább nem is ma. Mondjuk szaladgálni nem nekem kellett, mert én pont nem voltam a teremben, amikor megjött (még fénymásoltam óra előtt), és az egyik csoportbeosztásért felelős illetékesbe botlott bele, úgyhogy ebből a körből kimaradtam. Nem voltam ettől szomorú.

Mivel egy csoport már csak hét hétig van itt, nem kilencig, és ők két hete kezdtek, már csak öt van hátra. Érdekes lesz, ők most tényleg úgy fognak elhussanni, hogy észre sem veszem.