Nászút, Athén 1.

No, akkor belevágok, mielőtt ez az út is úgy jár, mint a kínai. (Amiről szintén lesz beszámoló, btw.)

Esztinél olvastam, hogy a főnöke szerint legalább két hét szabadságra van szükség ahhoz, hogy az ember rendesen elengedje a hétköznapokat, és tényleg. Annyira jó volt, amikor a negyedik napon eszembe jutott, hogy majd haza kell jönni, és felfedeztem, hogy de az még nagyon messze van, sőt még a nyaralás feléig is napok vannak hátra. Még sosem nyaraltam két hétig, de egyetértek azzal, hogy érdemes rászokni.

Csak így az első adag képből ítélve is brutál sok brutál hosszú bejegyzés várható a témában, bocsi. De tényleg igyekszem képekkel és képaláírásokkal megoldani, úgy talán többeknek lesz kedve végigpörgetni.

Leszállás Athénban

Monastiraki tér. Előtérben egy 10. századi kolostor egyetlen megmaradt részlete (az egész teret beterítette pedig), kicsit hátrébb a Hadrianus könyvtárába/-ra épített mecset, a háttérben, fent a dombon az Akropolisz. Ez az egész kb. 3-4 perc sétára volt a szállásunktól.

 A szobánk egy részlete

Központi halpiac. Csak halat és húst, valamint két-három standnál fűszert kapni, ezzel slussz. Elképesztő bűz van itt, pedig a máltai halpiac után nem erre számítottam.

Ez egy étterem a halpiacon. Nekem azért kellett küzdeni, hogy el ne hányjam magam a szagtól - nem tudom elképzelni azt a szituációt, amelyben beülnék ide enni, bármilyen szép is.

Fura elhagyatott helyeik vannak. Ez pl. valamikor egy metrólejárat lehetett.

Tele ilyennel a város. Pedig olyan szép lehetne ez az épület!

Mindenütt lehet látni kutyát.

A régi királyi palota, napjainkban ez a Parlament.

Mellette a régi Királyi Kert, ma Népkert.

❤

Ez a gyerekkönyvtár. A Népkertben van, és olyan, mint egy mesebeli házikó. Élmény lehet ide járni :)

A klasszicista trilógia egyik tagja, az egyetem (remélem)

Másik tagja, az Akadémia (ha nem, akkor ez az egyetem)

 

A Nemzeti Könyvtár (ez 100%)

Gyerekkönyvek ❤

Minden tokától bokáig össze van graffitizve, ettől teljesen kihaltság érzetét kelti, pedig ezek mind működő üzletek, vagy ha nem, akkor abszolút használatban lévő lakóházak.

Orea Penteli, itt vacsoráztunk legtöbbször. Minden este élő zene van :) Mindig ugyanazok a számok mennek, de ez nem zavaró, különben is mindig lemegy a Zorba, szóval semmi ok panaszkodni.

A számla mellé minden este ilyen narancspitét adnak (négyet, csak itt egy már elfogyott).

Annyira szép épületek vannak durván lepusztulva, olyan kár...

A Régészeti Múzeum, amelynek kiállításait képtelenség időrendi sorrendben megnézni, viszont cserébe akár egy napot is el lehet itt tölteni.

Kuroszok (és korék is voltak): általában sírokon álltak, fiatal férfiakat és nőket mintáznak. Előbbiek meztelenek, utóbbiakon mindig van ruha :)

Egy sportoló sírjának részlete.

Zeusz vagy Poszeidón (akkor lehetne tudni, ha meglenne a villáma vagy a háromágú szigonya). Az Antikythera-hajóroncsról került elő. Ez a roncs az első században szállított rengeteg szobrot és egyéb értéket valahonnan valahová (nem lehet tudni pontos adatokat), de feltehetőleg egy viharban elsüllyedt, és csak 1900-ban találták meg halászok.

A híres fekete-vörös görög váza. Vázát ajándékoztak esküvőre, és vázát (vagy hát amfórát) állítottak a halottaik sírjára is. Meg tároltak is benne mindenfélét. Multifunkciós volt. Az esküvős részen nevettem. Ókori görög asszony: "Mit adjunk X-nek és Y-nak nászajándékba?" Ókori görög férfi: "Szerintem ne agyaljunk ezen sokat, adunk nekik egy vázát, mint mindenki más."

Sok esetben ilyen táblát állítottak a szeretteik sírjára. Ezeken az látható, ahogy a halott elbúcsúzik az élőktől. Ez szerintem annyira megható!

Régi-régi ékszerek. Nem mernék megesküdni, hogy ez az a gyűjtemény, de láttunk i.e. 7000-ből származó csecsebecséket is. Azért az már valami.

Lineáris B írás

Annyira édes! Amúgy nem mosómedve, de sajnos elfelejtettem, hogy micsoda.

Szintén az Antikythera-hajóroncsról került elő.

Görögországnak is van Pompeiije, csak Akrotirinek hívják, és Thera szigetén található. I.e. 1600 és 1500 között pusztította el egy vulkánkitörés. Ezt a freskót egy szoba falán találták ennyire tökéletes állapotban, és a Tavasz címet kapta.

Agamemnón maszkja :) Feltehetően Agamemnón közel sem abban az időben élt, amikorról a maszk származik, de mivel Schliemann a mükénéi romok feltárásáról többek között azt írta Ottó görög királynak, hogy Agamemnón arcába nézett, azóta is Agamemnón maszkja néven fut ez a halotti maszk.

Hadrianus könyvtára kívülről. 18000 tekercset őriztek itt, egyetlen darab sem maradt ránk.

Ez már a régi agora, rajta egy 10. századi bizánci templom. Eredetileg i.sz. 2. században egy nimfa szentély állt itt, de hát minden hódítónak muszáj volt átépíteni / lerombolni mindent, amit itt talált.

Ezt (is) hatalmas élmény volt látni - egy osztrakizmosz, azaz cserépszavazás néhány cserepe, többön olvasható Themisztoklész neve. Nem lehetett nagyon vidám verseny ez a móka, a győztes azt nyerte, hogy 10 napon belül el kellett hagynia Athént, és 10 évig be sem tehette a lábát. I.e. 5. századi szokás volt ez.

Ókori athéni gyerekek játékai ❤ Az a szomorú rész, hogy gyereksírokból kerültek elő :(

Attalosz a régi agorán

Thészeion, Héphaisztosz és Thészeusz nevével is fűződik. Templom volt.

A zöldben grasszáló teknősök :)

A 12 olümposzi isten oltára. Nem sok maradt belőle, igaz? Miért nem? Mert a XIX. század vége felé úgy gondolták, milyen jó lenne, ha erre járna a vonat, aztán ledózerolták, mert inkább építettek a helyére sínt. Elképesztő, de tényleg. Málta jutott eszembe, az ókori római ház Rabatban, aminek a nagy részét szintén lerombolták, mert kellett a helyére vasúti sín. Az a sztori attól sokkal durvább, hogy miután eltették láb alól a potom 2000 éves ház jó részét, a vonat csak 50 évig járt, és napjainkban már a sín sincs a helyén mementónak. Athénban legalább most is itt jár a metró, ha nem is az eredeti vonat.

Ez meg valami előadás volt, egy színdarab. Feltehetőleg vígjáték, mert a közönség nagyon élvezte, de mi nem tudunk görögül, ezért hamar eluntuk, és inkább elmentünk vacsorázni.