Fordítás

Ennyire még sosem úsztam el a 10 év alatt, amióta fordítok. 10 napom van a leadásig, és 10 napnyi munkám. Szóval készen leszek, most sem fogok késni, de ilyenkor már rég kész szoktam lenni. Most viszont az esküvői előkészületek, az esküvő, a nászút, a múlt heti helyettesítések és az egy héttel előbbre hozott határidő miatt eléggé megcsúsztam.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon szeretem, amikor a könyvekben más könyveket, filmeket, esetleg zenéket ajánlanak. A filmek előzetesét mindig megnézem, plusz van egy listám azokról, amiket majd egyszer szeretnék megnézni, a könyvek fülszövegét mindig elolvasom, és megesik, hogy el is olvasom a könyvet, a zenéket meg kivétel nélkül mindig meghallgatom.

Ennek a mostani könyvnek a végén van egy interjú az írónővel, és két albumot említ, amit végtelen sokszor meghallgatott írás közben. Gondoltam, nyilván illenek a regény hangulatához, meg hát egyébként is meg szoktam keresni az ilyesmit. Jó, az egyiket már azelőtt meghallgattam párszor, hogy elkezdtem a fordítást, mert annak a történetben is fontos szerep jut. Majd azt is megmutatom, de most előbb ezt. Annyira szép! Sufjan Stevens Carrie & Lowell című albumáról van szó. Én eddig sosem hallottam róla, pedig kár lett volna lemaradni róla.

Enjoy:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai