Peking, 1. nap (ami kettő)
Szombat délelőtt 11-kor szálltunk fel Pestről, Amszterdamban kevés várakozás után felszálltunk a pekingi gépre, és otthoni idő szerint éjfélre oda is értünk Pekingbe, ahol ekkor vasárnap reggel 6 óra volt. Szóval elmaradt az éjszaka, ami nagyon furcsa élmény volt, főleg úgy, hogy nem tudtunk aludni a gépen, mert egyrészt nagyon zúgott, másrészt én a magam részéről mindig felriadtam félálomból, amikor lehúzták a vécét. 8-ra jutottunk ki a reptérről, Blanka szülei már vártak minket, és javasolták, hogy először menjünk el a piacra, ahová minden hétvégén kijárnak. Zseniális hely, minden van, de ezt szó szerint értsétek. Szerintem nem is lehetne olyat kitalálni, ami nincs nekik, és nyilván egy csomó olyan dolog is volt, amit vagy sosem láttam még, vagy csak képen, pl. sárkánygyümölcs.
A piacozás után hazamentünk, lepakoltunk, lezuhanyoztunk, fogat
mostunk, ilyenek, de Ági és Zoli azt javasolták, ne feküdjünk le aludni,
mert akkor nem fogunk átállni ottani időre, hanem menjünk várost nézni.
Ági jött velünk, megnéztük a Tiananmen teret, valamint kívülről Mao
mauzóleumát, a Parlamentet meg a Nemzeti Színházat (nem szép). Én
egyszer elaludtam állva a buszon, aztán egy ruhaboltban is - alul
méteráru, fölül csodaszép, hagyományos kínai ruhák csillagászati árakon,
és amikor már telítődtünk a szépséggel, leültünk egy padra, ahol is
azonnal elaludtam.
Utána még betértünk a Selyempiacra is, ami egy nagyon hangulatos bazár, és gyönyörű dolgaik vannak - tökre nem jellemző a kínai gagyi, amivel errefelé azonosítjuk az országot (vagy azonosítottuk régen, nem tudom, mennyire van ebben változás). Itt azonnal látványosság lettünk: két óvónő odaterelt hozzánk egy ovis csoportot, és lefényképezték velünk a gyerekeket. Nem olyan gyakori arrafelé az európai, illetve nyugati ember, szóval a hét további részében is sokan megnéztek és lefotóztak minket.
Hazafelé még benéztünk egy hutongba is. A hutongok olyan lakónegyedek (?), ahol pici, földszintes házakban élnek az emberek 2017-ben nagyon furcsának számító körülmények között, pl. nincs vécé, ezért a kb. háztömbönként fellelhető nyilvános vécére kell járni. Ez már önmagában is nagyon meglepő, de az még inkább, hogy sok ilyen ház előtt menő kocsik, BMW-k meg Porschék parkolnak. Ennek az az oka, hogy normális lakást venni/bérelni nagyon drága, és kevésbé számít státuszszimbólumnak, mint a jó kocsi, ezért sokan inkább kocsira költenek, mint rendes lakhatásra.
Talán este 7 körül értünk haza, 8-ra ágyban is voltunk, és mindketten aludtunk vagy 12-13 órát. Ennyivel túl is estünk az időeltolódás problémáján, mindketten simán átálltunk ottani időre.
(1900 kép készült a héten, igyekszem minél kevesebből megoldani az illusztrációt.)
Tiananmen tér - csak komoly biztonsági ellenőrzés után lehet belépni ide, talán azért, mert itt van Mao mauzóleuma.
Nemzeti Színház - én szóltam, nem szép.
Utána még betértünk a Selyempiacra is, ami egy nagyon hangulatos bazár, és gyönyörű dolgaik vannak - tökre nem jellemző a kínai gagyi, amivel errefelé azonosítjuk az országot (vagy azonosítottuk régen, nem tudom, mennyire van ebben változás). Itt azonnal látványosság lettünk: két óvónő odaterelt hozzánk egy ovis csoportot, és lefényképezték velünk a gyerekeket. Nem olyan gyakori arrafelé az európai, illetve nyugati ember, szóval a hét további részében is sokan megnéztek és lefotóztak minket.
A bazár bejárata
Ez egy könyvesbolt, ott fent pedig a példaképek láthatók. Érdemes alaposan megnézni, kik azok.
Hazafelé még benéztünk egy hutongba is. A hutongok olyan lakónegyedek (?), ahol pici, földszintes házakban élnek az emberek 2017-ben nagyon furcsának számító körülmények között, pl. nincs vécé, ezért a kb. háztömbönként fellelhető nyilvános vécére kell járni. Ez már önmagában is nagyon meglepő, de az még inkább, hogy sok ilyen ház előtt menő kocsik, BMW-k meg Porschék parkolnak. Ennek az az oka, hogy normális lakást venni/bérelni nagyon drága, és kevésbé számít státuszszimbólumnak, mint a jó kocsi, ezért sokan inkább kocsira költenek, mint rendes lakhatásra.
Talán este 7 körül értünk haza, 8-ra ágyban is voltunk, és mindketten aludtunk vagy 12-13 órát. Ennyivel túl is estünk az időeltolódás problémáján, mindketten simán átálltunk ottani időre.
(1900 kép készült a héten, igyekszem minél kevesebből megoldani az illusztrációt.)
Erről a színházról már láttam képet, de nem tudtam róla, hogy mi. Teljesen olyan mint egy ufo űrhajó, nem tudom, kinek az agya dobhatta ki, hogy akkor ez legyen színház. :))
VálaszTörlésEz a bmw-s dolog ismerős, jó, nálunk nem ennyire éles a helyzet, de itthon is vannak ilyen státusszimbólumok, hogy pl. Iphone-t nyomkod a kislány a vonaton, de nincs 125 forint a diákjegyre a zsebében. Emberi ostobaság.
Várom a folytatást! (Tőlem jöhet mind az 1900 kép, sose unom meg ;))
Szerintem én úgy általában véve nem értem a modern építészetet. Ezek a csupa üveg tornyok is teljesen megdöbbentenek, illetve főleg az, hogy valaki szerint szépek.
TörlésIgen, nálunk is jelen van ez a BMW-s jelenség, csak kevésbé élesen látható.