Csak a mindennapok

A vizsga előtt húsz percet töltök azzal, hogy a számítógépteremben bekapcsolok tíz gépet, mindegyiken egyesével tesztelem, hogy működik-e a fülhallgató, ami kelleni fog a hallás utáni szövegértéshez, és ha működik, akkor elindítom a vizsgaprogramot, ami elég jól észrevehető - rikító zöld -, és már csak a személyes kódot kell beleírni, hogy kezdődhessen a móka. Mellesleg szerdán már látták ezt a programot, szóval még csütörtökön is biztos felismerik.

Ezek után bejön a tíz ember, elmondom nekik, hogy olyan géphez üljenek, ami már be van kapcsolva, és látszik rajta a vizsgaprogram. Miközben elfoglalják a helyüket, bekapcsolom a tanári gépet is, és elindítom azt a programot, amin majd látni fogom, ki melyik részfeladatot csinálja, és a rendszer rögzíti-e azt, amit csinál. Pár perc múlva ketten is panaszkodnak, hogy nekik nem működik a fülhallgató. A kérdésemre, hogy olyan gépnél ülnek-e, ami már be volt kapcsolva, az a válasz, hogy nem. Azt már inkább meg sem kérdezem, miért nem. De azért nem állíthatnám, hogy értem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai