Frizura és smink
Ez egy elég vegyes nap. Teljesen pozitív lenne, ha...
Reggel elintéztem a bevásárlást (sosem megyek üres kézzel Bécsbe, sőőőt. Húst pl. csak itthon veszek, kint háromszor ennyibe kerül), aztán elmentem a sminkes-fodrászhoz. Szerencsére itt van a kerületben, csak kettőt kell menni metróval, szóval egyszerű volt eljutni hozzá. Két órát töltöttem nála, és hát még sosem voltam olyan szép, mint most. Mármint most nem, mert már szétszedtem a hajam, és a sminket is lemostam, hogy Tominak ez is meglepetés legyen majd az esküvőn. (Ezért aztán kép sem lesz, mert bár nem olvas rendszeresen, de néha idetéved, és akkor orvul visszalapoz akár hónapokat is.) Tök vicces, hogy a nő kb. 15 percet töltött a sminkeléssel, nagyon maximum mondjunk 20-at, és alig ismertem magamra, amikor tükörbe néztem. Juj, nagyon jóóó lesz! Persze semmi erős, az nem illene hozzám, és nem is szeretném. Sokat kellett még utána császkálnom a városban, jó két órát, hát, nem estek rosszul az elismerő pillantások :) Egy hátrányt fedeztem fel, mégpedig azt, hogy nehéz lesz a hajam, nem lesz könnyű cipelni, meg beleállt a fülembe egy hajtű, és tökre zavart, de ez utóbbira majd jobban figyelek, amikor élesben megy a frizuragyártás. Annyi hajam van, hogy már előző nap el kell jönnöm a nőhöz, hogy kiegyenesítgesse, mert különben sosem végzünk. Vicces, vicces. (De nem fog egyenesnek tűnni, ennyit elárulhatok.) Hálát adok az égnek, hogy nem szoktam rá a hajsütővas használatára, kizárt, hogy jót tegyen a hajnak. Nagyon fura, a frissen sült kenyér illata árad a hajamból. Meg is ígértem magamnak, hogy ilyet továbbra sem engedek gyakran. Ma megvolt, az esküvőn is meglesz, és aztán a továbbiakban hasonló gyakorisággal, mint eddigi életemben.
Szóval mindenféle köreim voltak még a városban, különféle titkos és nem nyilvános dolgokat, plusz egy "csodafésűt" kellett átvennem (ez utóbbit pár napon belül kipróbálom, irtó kíváncsi vagyok rá, mert még kb. soha nem volt jó fésűm, de azért felkészültem a csalódásra is), közben az Éhezők Viadalát olvastam. Amikor az Oktogonnál leszálltam a villamosról, épp megállt az Aradi utca sarkán egy mentőautó, és mire átmentem az úttesten, már megkezdték egy hajléktalan férfi újraélesztését. Én csak egy pillanatra láttam (ellentétben a kisebb tömegnyi bámészkodóval), de maga a helyzet a szívmasszázs látványával együtt sokkolt. Olyan gyorsan menekültem el onnan, ahogy csak bírtam. Borzasztó. Persze, a halál is az élet része, de azért hogy valaki hajléktalanként, tök magára hagyva, a város és az utca közepén haljon meg, az nagyon durva. Mire negyed óra múlva visszaértem a villamoshoz, már letakarták. Szegény. (És nem értem, más hogyan tudja végignézni, amint megpróbálnak újraéleszteni valakit. Pont látta, hogy rosszul lett a férfi, ezzel bevonódott, és nem akar/tud elmenni, amíg nem tudja, mi lesz a történet vége?)
Reggel elintéztem a bevásárlást (sosem megyek üres kézzel Bécsbe, sőőőt. Húst pl. csak itthon veszek, kint háromszor ennyibe kerül), aztán elmentem a sminkes-fodrászhoz. Szerencsére itt van a kerületben, csak kettőt kell menni metróval, szóval egyszerű volt eljutni hozzá. Két órát töltöttem nála, és hát még sosem voltam olyan szép, mint most. Mármint most nem, mert már szétszedtem a hajam, és a sminket is lemostam, hogy Tominak ez is meglepetés legyen majd az esküvőn. (Ezért aztán kép sem lesz, mert bár nem olvas rendszeresen, de néha idetéved, és akkor orvul visszalapoz akár hónapokat is.) Tök vicces, hogy a nő kb. 15 percet töltött a sminkeléssel, nagyon maximum mondjunk 20-at, és alig ismertem magamra, amikor tükörbe néztem. Juj, nagyon jóóó lesz! Persze semmi erős, az nem illene hozzám, és nem is szeretném. Sokat kellett még utána császkálnom a városban, jó két órát, hát, nem estek rosszul az elismerő pillantások :) Egy hátrányt fedeztem fel, mégpedig azt, hogy nehéz lesz a hajam, nem lesz könnyű cipelni, meg beleállt a fülembe egy hajtű, és tökre zavart, de ez utóbbira majd jobban figyelek, amikor élesben megy a frizuragyártás. Annyi hajam van, hogy már előző nap el kell jönnöm a nőhöz, hogy kiegyenesítgesse, mert különben sosem végzünk. Vicces, vicces. (De nem fog egyenesnek tűnni, ennyit elárulhatok.) Hálát adok az égnek, hogy nem szoktam rá a hajsütővas használatára, kizárt, hogy jót tegyen a hajnak. Nagyon fura, a frissen sült kenyér illata árad a hajamból. Meg is ígértem magamnak, hogy ilyet továbbra sem engedek gyakran. Ma megvolt, az esküvőn is meglesz, és aztán a továbbiakban hasonló gyakorisággal, mint eddigi életemben.
Szóval mindenféle köreim voltak még a városban, különféle titkos és nem nyilvános dolgokat, plusz egy "csodafésűt" kellett átvennem (ez utóbbit pár napon belül kipróbálom, irtó kíváncsi vagyok rá, mert még kb. soha nem volt jó fésűm, de azért felkészültem a csalódásra is), közben az Éhezők Viadalát olvastam. Amikor az Oktogonnál leszálltam a villamosról, épp megállt az Aradi utca sarkán egy mentőautó, és mire átmentem az úttesten, már megkezdték egy hajléktalan férfi újraélesztését. Én csak egy pillanatra láttam (ellentétben a kisebb tömegnyi bámészkodóval), de maga a helyzet a szívmasszázs látványával együtt sokkolt. Olyan gyorsan menekültem el onnan, ahogy csak bírtam. Borzasztó. Persze, a halál is az élet része, de azért hogy valaki hajléktalanként, tök magára hagyva, a város és az utca közepén haljon meg, az nagyon durva. Mire negyed óra múlva visszaértem a villamoshoz, már letakarták. Szegény. (És nem értem, más hogyan tudja végignézni, amint megpróbálnak újraéleszteni valakit. Pont látta, hogy rosszul lett a férfi, ezzel bevonódott, és nem akar/tud elmenni, amíg nem tudja, mi lesz a történet vége?)
Ó, nagy kér a végéért, teljesen rajongtam a többi részekért!! :) Huhú, de izgi!! :)
VálaszTörlésJajj, a vege valoban nem kellett volna..:(
VálaszTörlésDe ami a tobbit illeti k: ha van olyan opcio, kerek uziben kepeket!! Nagyon kivancsi vagyok a sminkre es a hajra is!:)
Koszi, lanyok! Kuldok majd kepeket par napon belul :)
VálaszTörlésA képeknek én is nagyon örülnék....;) Puszi
VálaszTörlés