Vége a hétnek
Kifizettem az októberi lakbért, és bejelentettem a lakótársnak, hogy elköltözöm. Nem örült, gondolom, nem sok kedve van új embert keresni, de hát ez van. Én mindenesetre megkönnyebbültem.
Hazajöttem, elballagtam az Arénába, és örömmel láttam, hogy van náluk Humanic. Nem véletlenül szeretem ezt a boltot - bementem azzal a céllal, hogy őszi cipőt veszek, és szerintem kb. 10 perc múlva már kint is voltam, kezemben az őszi cipőmmel. Remélem, beválik. Magassarkú, de vastagabb és kisebb a sarka, mint a kényelmetlen cipőmnek, valamint ez nem félcipő, hanem rendesen zárt. Hát, majd meglátjuk.
A testem nagyon értékelte ezt a hetet, úgy tűnik. Jóval többet dolgoztam, mint amihez hozzá vagyok szokva. A két-három héttel ezelőtti normát alapul véve 5 nap alatt 9 napot dolgoztam le, ráadásul állati sokat stresszeltem, kb. végig görcsben volt a gyomrom. Meg is érkezett a jutalom: ma már fájós torokkal keltem, és hazafelé úgy kitört rajtam a nyavalya, hogy sírni lett volna kedvem. Vicces módon el is múlt, mire beértem az Arénába, már csak a torkom fáj, mint a vonatozás előtt. Azon is lemérhető, mennyire vagyok még motivált ez után a hét után, hogy bár mindig a pesti vonaton írom meg a következő heti összes óratervemet, ez most nem sikerült. Megcsináltam három napot, úgy döntöttem, ez így gagyi lesz, ettől bestresszeltem, majd hagytam az egészet a francba. De már találtam egy csomó új anyagot meg forrást, mióta hazajöttem, szóval azért nincs minden veszve, legalábbis remélem.
Most meg aludni fogok kb. 10 órát. Szerintem megérdemlem. De jó lesz nekem!
Hazajöttem, elballagtam az Arénába, és örömmel láttam, hogy van náluk Humanic. Nem véletlenül szeretem ezt a boltot - bementem azzal a céllal, hogy őszi cipőt veszek, és szerintem kb. 10 perc múlva már kint is voltam, kezemben az őszi cipőmmel. Remélem, beválik. Magassarkú, de vastagabb és kisebb a sarka, mint a kényelmetlen cipőmnek, valamint ez nem félcipő, hanem rendesen zárt. Hát, majd meglátjuk.
A testem nagyon értékelte ezt a hetet, úgy tűnik. Jóval többet dolgoztam, mint amihez hozzá vagyok szokva. A két-három héttel ezelőtti normát alapul véve 5 nap alatt 9 napot dolgoztam le, ráadásul állati sokat stresszeltem, kb. végig görcsben volt a gyomrom. Meg is érkezett a jutalom: ma már fájós torokkal keltem, és hazafelé úgy kitört rajtam a nyavalya, hogy sírni lett volna kedvem. Vicces módon el is múlt, mire beértem az Arénába, már csak a torkom fáj, mint a vonatozás előtt. Azon is lemérhető, mennyire vagyok még motivált ez után a hét után, hogy bár mindig a pesti vonaton írom meg a következő heti összes óratervemet, ez most nem sikerült. Megcsináltam három napot, úgy döntöttem, ez így gagyi lesz, ettől bestresszeltem, majd hagytam az egészet a francba. De már találtam egy csomó új anyagot meg forrást, mióta hazajöttem, szóval azért nincs minden veszve, legalábbis remélem.
Most meg aludni fogok kb. 10 órát. Szerintem megérdemlem. De jó lesz nekem!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése