Átköltöztem

A szoba valójában nagyobb, mint ahogy emlékeztem, ami jó. Kevésbé jó, hogy az új lakótárs dohányzik, ezt a vécén teszi, és erről egy árva szót sem szólt. Az meg szimplán fura, hogy a wifi jelszavát nagyon sokára adta meg onnantól számítva, hogy elkértem, és nagyon érdekesen. Áthozott egy pdf dokumentumot a pendrive-ján, azon volt egy kb. 20 karakter hosszú, betűkből és számokból álló jelszó, ezt bemásolta a jelszó mezőbe a gépemen, beállította, hogy rejtettek legyenek a karakterek, majd elvitte a pendrive-ot. Közben kb. háromszor mondta el, hogy csak én használhatom a wifi-t, Tomi nem, és csak semmi illegális letöltögetés. Utóbbit értem, nem is szoktam csinálni, mert tudom, hogy Ausztriában nagyon gyorsan nagyon csúnyán rá lehet fázni, de azt nem értem, hogy Tomi miért ne használhatná a netet. Na mindegy, ha esetleg úgy alakulna valamikor, hogy el kell mennem pl. dolgozni, amíg ő itt van, tehát nem tudom hotspotolni a mobilnetet, akkor majd megkapja a laptop jelszavát, és netezik innen. Amúgy meg vicces, hogy a másik lakásban durva meleg volt, itt meg durva hideg van. De sebaj, lassan csak eljön már a tavasz, vagy hát a nyár, és akkor nem fogok fázni. Takarót meg párnát majd vennem kell, mert itt egyik sincs. Meg lehet, hogy ha valami olcsó helyen látok éjjeliszekrényt, azt is hozok, mert megszoktam a másik helyen, hogy van, és most hiányozni fog. Az is eszembe jutott, esetleg megkérdezhetném Nevenát, mennyiért adná oda azt, amit eddig használtam. Úgyis minden bútort el akar adni, mielőtt hazamegy, szóval biztos örülne. Hmm, meglátom még szerdáig.

Tudom, ez most panaszkodás, de nem akarok csak panaszkodni, okom sincs ilyesmire. A nő elég kedves, nagyon segítőkész, mindent elmagyarázott, kaptam egy csomó tárolóhelyet a konyhában, van két szekrény, amibe a ruháimat pakolhatom, szóval tényleg rendes, csak ezek a furcsaságok, nos, furcsák nekem. Amúgy örököltem egy növényt az előző lakótól. Az árvácskám meg megint elterült, mint az Alföld, pedig pénteken fél 7 körül kapott inni, szóval 48 órát kellett csak víz nélkül kibírni, és nem ment. Nem tudom, jó ötlet volt-e mindjárt áthozni - nem akartam otthagyni szerdáig a másik lakásban, mert hiába locsoltam meg ma, addig tönkremenne, és előbb nem tudok már átmenni, így viszont lehet, hogy megsérült a cígölésben, és nem tudom, túléli-e. Legalábbis nekem gyanús, hogy két órája ivott nem keveset, és még mindig nem szedte össze magát :(

Megcsináltam a holnapi óratervet, miután már otthon kinyomtattam minden kacatot, aztán nekiálltam felvagdosni a cuccokat, és egy laza mozdulattal hozzáfogtam a dobókockákat a színezőkhöz, és ketté is vágtam őket azon nyomban. Most mérges vagyok. A celluxomat nyilván nem hoztam át, de legalább ragasztóstiftet vettem otthon, úgyhogy most azzal próbálkozom. Elég jó lenne, ha meggyógyulnának a dobókockák, mert az óra elég jelentős részét képezné a velük játszandó játék, grrr. Olyan nyomi tudok lenni :/ Ha már nyomiság: pénteken itt felejtettem Bécsben a laptopom töltőjét, majd ma otthon felejtettem az egeremet. Nem tudom, mi van velem, de néha kicsit aggódom magam miatt.

Kicsit fura érzés itt lenni, de majd biztos megszokom ezt a szobát is.