Könyvelő
Van itt kint egy magyar könyvelő, aki a Facebookon mindenkinek mindenben segít, és máshonnan is hallottam, hogy őt érdemes kérdezni mindenféle dolgokról. Gondoltam, akkor már inkább őt kérdezem meg arról, hogyan is kerítsek adószámot, számlatömböt, kiskutya fülét, hogy magánban taníthassak, mert most már kell a pénz, kész, nem lehet tovább várni.
El is mentem hozzá, és nagyon-nagyon kedves volt. Megvigasztalt, hogy én itt nem fogok irodai, pláne tanári állást kapni, viszont nagyon sokat fogok mosogatni meg takarítani, akár éveket is, mert egyrészt itt is munkanélküliség van, másrészt az osztrákok elég erősen lenéznek minket, és mindkét oknak az az okozata, hogy csak úgy nem fognak normális munkát adni nekünk. Javasolta, hogy még dolgozzak többet az önéletrajzom lebutításán, amíg nagyon-nagyon butának nem fogok tűnni, és akkor kapok majd mosogatói/takarítói állást. Vagy. Mert szerencsére van más lehetőségem is. Keressek meg menekültekkel foglalkozó segélyszervezeteket, és mondjam, hogy szeretnék segíteni, így szerencsés esetben akár még nyelvet is taníthatok, mert elég sok pénzt kaptak ezek a szervezetek az EU-tól integrációs programokra. Plusz a munkanélküli hivatalban is adjam elő ugyanezt, úgy lehet valami. Meg váltsam ki az adószámot, és tanítsak itthon. Az adóhivatal ügyfélszolgálata még pont nyitva volt, mire eljöttem a hölgytől, úgyhogy gyorsan el is csattogtam, kitöltöttem a szükséges papírokat (az nagyon cuki volt, amikor meg kellett tippelnem, mennyi bevételem és nyereségem fog származni idén a tevékenységemből, hát, ööö...), és majd egy-két hét múlva postán kapok egy adószámot. Akkor veszek még egy számlatömböt, aztán go. Remélem, lesz diákom angolból, németből és magyarból is, mert akkor egyrészt mindhármat lehet gyakorolni (mármint a tanítást), másrészt meg lehet élni. Ja, még azt is mondta a könyvelő, hogy amíg otthon van biztosításom, addig itt nem kell, csak valami igen csekély összegű baleset biztosítás, ami elég jó hír.
Szóval az életem még mindig endless fun. Meglátjuk, mi lesz ebből az egészből, de igyekszem nem feladni. A hölgy is azt mondta, csak az a lényeg, hogy ne adjam fel, aztán idővel még jó is lesz itt nekem, amennyiben meg tudom szokni, hogy életem végéig le fognak nézni az osztrákok. (Ezzel úgy vagyok, hogy van itt elég külföldi, akivel lehet barátkozni, meg aztán az osztrákok sem egyfélék, biztos van köztük is olyan, aki kicsit normálisabban áll a külföldiekhez.)
El is mentem hozzá, és nagyon-nagyon kedves volt. Megvigasztalt, hogy én itt nem fogok irodai, pláne tanári állást kapni, viszont nagyon sokat fogok mosogatni meg takarítani, akár éveket is, mert egyrészt itt is munkanélküliség van, másrészt az osztrákok elég erősen lenéznek minket, és mindkét oknak az az okozata, hogy csak úgy nem fognak normális munkát adni nekünk. Javasolta, hogy még dolgozzak többet az önéletrajzom lebutításán, amíg nagyon-nagyon butának nem fogok tűnni, és akkor kapok majd mosogatói/takarítói állást. Vagy. Mert szerencsére van más lehetőségem is. Keressek meg menekültekkel foglalkozó segélyszervezeteket, és mondjam, hogy szeretnék segíteni, így szerencsés esetben akár még nyelvet is taníthatok, mert elég sok pénzt kaptak ezek a szervezetek az EU-tól integrációs programokra. Plusz a munkanélküli hivatalban is adjam elő ugyanezt, úgy lehet valami. Meg váltsam ki az adószámot, és tanítsak itthon. Az adóhivatal ügyfélszolgálata még pont nyitva volt, mire eljöttem a hölgytől, úgyhogy gyorsan el is csattogtam, kitöltöttem a szükséges papírokat (az nagyon cuki volt, amikor meg kellett tippelnem, mennyi bevételem és nyereségem fog származni idén a tevékenységemből, hát, ööö...), és majd egy-két hét múlva postán kapok egy adószámot. Akkor veszek még egy számlatömböt, aztán go. Remélem, lesz diákom angolból, németből és magyarból is, mert akkor egyrészt mindhármat lehet gyakorolni (mármint a tanítást), másrészt meg lehet élni. Ja, még azt is mondta a könyvelő, hogy amíg otthon van biztosításom, addig itt nem kell, csak valami igen csekély összegű baleset biztosítás, ami elég jó hír.
Szóval az életem még mindig endless fun. Meglátjuk, mi lesz ebből az egészből, de igyekszem nem feladni. A hölgy is azt mondta, csak az a lényeg, hogy ne adjam fel, aztán idővel még jó is lesz itt nekem, amennyiben meg tudom szokni, hogy életem végéig le fognak nézni az osztrákok. (Ezzel úgy vagyok, hogy van itt elég külföldi, akivel lehet barátkozni, meg aztán az osztrákok sem egyfélék, biztos van köztük is olyan, aki kicsit normálisabban áll a külföldiekhez.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése