Éjjeli korcsolyázás

A Műjég szervezett mára egy olyan programot, hogy este 8-tól 11-ig még nyitva maradtak (amúgy 8-kor zárnak), és 1000 forintért lehetett csúszkálni a hétvégi alapár (2000 Ft) helyett. Eleinte gondolkodtam, hogy menjek-e, de nem tudtam eldönteni, többek között azért sem, mert a decemberi esés, ami után egyébként majdnem egy hónapig lila volt és fájt mindkét térdem, elbizonytalanított. Aztán amikor hazaértem anyuéktól meg a belvárosjárásból (megjött a kontaktlencsém!), már este 8 elmúlt, és úgy éreztem, én ma innen már sehova. Aztán ültem kb. egy órát, kicsit többet, tényleg iszonyú fáradt voltam, annyira, hogy amikor el akartam olvasni, hogyan kell beállítani, hogy a fényképezőgépemet a telefonommal irányítsam, egyszerűen nem bírtam felfogni a szöveget, nem álltak össze mondatokká a szavak. Ekkor meggyőztem magam arról, hogy inkább hasznos dolgokkal fogom tölteni az estét, pl. bepakolom, amit lehet, mert hétfőn utazom. Viszont nemsokára kinéztem az ablakon, és gyönyörűen szakadt a hó még mindig. És akkor arra jöttem rá, hogy ez egy egyszeri alkalom, mert
- nem szokott késő estig nyitva lenni a pálya,
- nem szokott ilyen olcsó lenni szombat este,
- Budapesten nem szokott esni a hó.

És hát hóesésben korcsolyázni azért mégis különleges élmény lehet. Így aztán felpattantam, jó melegen felöltöztem, az egyik térdemet betekertem gézzel, a másikra feltettem a térdvédőmet, és elindultam. 10 után kicsivel értem oda, negyed 11 után jutottam ki a jégre, és egészen zárásig koriztam. És nagyon jó volt! Kb. fél óra alatt 13 kört mentem, kb. az 5. körtől már nem is néztem ki hülyén (az árnyékomból ítélve), és egész gyorsan téptem körbe-körbe a pályán. Most is estem egyet, illetve elcsúsztam a tizedik körben. Megakadt a kori éle egy mélyedésben (eléggé össze volt már karistolva a jég, ami nem meglepő), de szerencsére nem elterültem, mint a béka, hanem le tudtam fékezni nagyon hirtelen, aztán éreztem, hogy mégis el fogok esni, úgyhogy leguggoltam, és így csak annyi volt, hogy leért a jobb térdem meg a két tenyerem, de semmi bajom nem lett. Volt jó zene, voltak körülöttem emberek, mindenkinek jó volt a kedve. És tényleg különleges élmény hóesésben siklani körbe-körbe. Kár lett volna kihagyni.







Ezzel az is eldőlt, hogy jön velem Bécsbe a kori, mert ott megnyílt a Rathaus előtt a Wiener Eistraum, azaz a jégálom, és valami olyan csodaszép, hogy muszáj kipróbálni. Persze, lehet bérelni is korit, de ugyanannyiba kerül, mint a belépő (6,5 euró), és összesen 13 euróért tuti nem mennék el egynél többször, pláne, amíg nincs munkám, de ha csak 6,5 eurót kell fizetnem, el tudom képzelni, hogy akár hetente menjek, amíg nyitva van (március elejéig lesz). De jó lesz! :)

Bónusz: én nagyon vágyom egy ilyen télre. Fú, nagyon tudnám élvezni szerintem :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai