Sümeg
Itt csütörtökön munkaszüneti nap volt, Tomi meg szombattól hétfőig dolgozik decemberben, úgyhogy szerda este, munka után hazamentünk hozzájuk, és ott is maradtunk egészen csütörtök estig, amikor visszajöttünk Bécsbe.
Eléggé izgultam, mert most mutatott be a szüleinek, és hát az mindig izgalmas. Mit szólnak majd hozzám? Jól kijövünk? És a többi. Tomi mondta, nem kell izgulnom, mert már kedvelnek, miután rengeteget hallottak rólam tőle és Timitől is (ő a Bécsben élő húg, akivel Taferlben is sokat találkoztunk, és itt is szoktunk legalább hetente egyszer).
Az idősebb öccse nem volt otthon, így a szüleivel és a kisöccsével találkoztam (ő a család legfiatalabb tagja, napokon belül 11 éves lesz). Jól sikerült a találkozó, kb. öt perc után már nem voltam ideges, és teljesen otthon éreztem magam náluk. Nekik is kreatív anyukájuk van, mint nekem, gyönyörű dolgokat csinál, és ezekkel van tele a ház. A másik, ami nagyon tetszett, a rengeteg családi fénykép, tényleg kb. mindenütt képek vannak. Az is látszik, mennyire szeretik egymást, amin meg is hatódtam kicsit, pedig mi is nagyon szeretjük egymást otthon, és a mi lakásunkon is látszik. Egy csomó olyan tárgy van náluk, ami a szeretetet mutatja: több kreatív családfa mindenki nevével, az idősebb öcs ballagására tabló a családtagok képével, és mindenkitől egy-egy komoly vagy vicces idézettel.
Tomi szüleinek szimpatikus voltam, azt mondták neki, összeillünk. Megnyugodtam, és nekem is szimpatikusak ők és a kisöcs is. Meg a lányok is, de velük már nyáron is találkoztam, és a legkisebbel szoktunk időnként írogatni a Facebookon.
Csütörtökön anyukájával és Timivel felmentünk a sümegi várba, körbejártuk, ittunk egy forró csokit, és sokat beszélgettünk. Nagyon szép a vár és a kilátás, még ködben is. Fentről lehet látni Tomiék házát - én nyilván nem ismertem fel, de Timi megmutatta, melyik az. Amúgy a házukból is gyönyörű kilátás nyílik a várra.
Szóval megvolt a bemutatás, most már mindenki ismeri mindenkinek a mindenkijét. Jó, nem, mert azért vannak még barátaink, nagynénéink, unokatestvéreink, sőt Tominak még egy öccse is, de azért én már nyugodt vagyok.
Eléggé izgultam, mert most mutatott be a szüleinek, és hát az mindig izgalmas. Mit szólnak majd hozzám? Jól kijövünk? És a többi. Tomi mondta, nem kell izgulnom, mert már kedvelnek, miután rengeteget hallottak rólam tőle és Timitől is (ő a Bécsben élő húg, akivel Taferlben is sokat találkoztunk, és itt is szoktunk legalább hetente egyszer).
Az idősebb öccse nem volt otthon, így a szüleivel és a kisöccsével találkoztam (ő a család legfiatalabb tagja, napokon belül 11 éves lesz). Jól sikerült a találkozó, kb. öt perc után már nem voltam ideges, és teljesen otthon éreztem magam náluk. Nekik is kreatív anyukájuk van, mint nekem, gyönyörű dolgokat csinál, és ezekkel van tele a ház. A másik, ami nagyon tetszett, a rengeteg családi fénykép, tényleg kb. mindenütt képek vannak. Az is látszik, mennyire szeretik egymást, amin meg is hatódtam kicsit, pedig mi is nagyon szeretjük egymást otthon, és a mi lakásunkon is látszik. Egy csomó olyan tárgy van náluk, ami a szeretetet mutatja: több kreatív családfa mindenki nevével, az idősebb öcs ballagására tabló a családtagok képével, és mindenkitől egy-egy komoly vagy vicces idézettel.
Ez a konyhaablakon várt minket :)
Ez a bejárati ajtó mellett, és Jakab, a kisöcs írta :)
Tomi szüleinek szimpatikus voltam, azt mondták neki, összeillünk. Megnyugodtam, és nekem is szimpatikusak ők és a kisöcs is. Meg a lányok is, de velük már nyáron is találkoztam, és a legkisebbel szoktunk időnként írogatni a Facebookon.
Csütörtökön anyukájával és Timivel felmentünk a sümegi várba, körbejártuk, ittunk egy forró csokit, és sokat beszélgettünk. Nagyon szép a vár és a kilátás, még ködben is. Fentről lehet látni Tomiék házát - én nyilván nem ismertem fel, de Timi megmutatta, melyik az. Amúgy a házukból is gyönyörű kilátás nyílik a várra.
Nyuszik!
Ezt a jókedvű nyuszit muszáj volt külön is lefényképezni.
A vár belülről
Ködös Sümeg, a köd alján, még épp láthatóan ott van Tomiék háza is
Megjegyzések
Megjegyzés küldése