Ovi utoljára
Hétfőn volt az utolsó per egyes napom. Komolyan gondolta bárki is, hogy az óvodavezető szólt az óvónőknek arról, hogy utoljára megyek? Dehogy szólt, ugyan már. Minden óvónő elkerekedett szemmel kérdezte, hogy de most akkor az új évben sem jövök-e, és miért, és ez komoly-e. Mondtam nekik, felhívtam az óvodavezetőt, kérdeztem, nem szólt-e. Nem szólt. Miért szólt volna?
Kedden volt az utolsó per kettes napom. Ekkor az óvónők már tudták, hogy elmegyek (nyilván megtudták a hétfői kollégáktól :D ). Izgalmakban sem volt hiány, például fél 9 után kicsivel az egyik óvónő majdnem leégette az ovit. Ez persze durva túlzás - viaszt olvasztott, a viasz kimászott az edényből, lecsorgott a főzőlapra, és ott azonnal lángra kapott. Szép nagy lángja volt, mi tagadás. Nagy baj nem lett, csak kicsit büdös, meg hát beindult a tűzjelző, ami miatt ki kellett vonulni az egész ovinak az udvarra, illetve kellett volna, de végül megúsztuk, mert az óvónő mindenkinek szólt, hogy nála gyulladt ki a viasz, de már eloltotta. Így csak kb. tíz percet dekkoltunk a tornateremben tárva-nyitva álló ablak mellett, szerintem meg is fáztam azonnal :D Mindenesetre a gyerekek nagyon élvezték a tűzriadót (miután meggyőztük őket arról, hogy nem fog leégni az ovi, és abbahagyták a sírást), biztos jó sztori lett belőle estére. A szaloncukrot is élvezték, amit vittem nekik.
Helyesek, tényleg, hiányozni fognak, de azért nagy megkönnyebbülés, hogy többet nem megyek ovizni. Nagyon jó volt, hogy volt, főleg akkor, amikor a nyelviskola még nem, de a rengeteg utazással, a folyamatos keresztbeszervezéssel és egy-két óvónővel (plusz a nyelviskolával és a fordítással) együtt már túl sok volt nekem.
Kedden volt az utolsó per kettes napom. Ekkor az óvónők már tudták, hogy elmegyek (nyilván megtudták a hétfői kollégáktól :D ). Izgalmakban sem volt hiány, például fél 9 után kicsivel az egyik óvónő majdnem leégette az ovit. Ez persze durva túlzás - viaszt olvasztott, a viasz kimászott az edényből, lecsorgott a főzőlapra, és ott azonnal lángra kapott. Szép nagy lángja volt, mi tagadás. Nagy baj nem lett, csak kicsit büdös, meg hát beindult a tűzjelző, ami miatt ki kellett vonulni az egész ovinak az udvarra, illetve kellett volna, de végül megúsztuk, mert az óvónő mindenkinek szólt, hogy nála gyulladt ki a viasz, de már eloltotta. Így csak kb. tíz percet dekkoltunk a tornateremben tárva-nyitva álló ablak mellett, szerintem meg is fáztam azonnal :D Mindenesetre a gyerekek nagyon élvezték a tűzriadót (miután meggyőztük őket arról, hogy nem fog leégni az ovi, és abbahagyták a sírást), biztos jó sztori lett belőle estére. A szaloncukrot is élvezték, amit vittem nekik.
Helyesek, tényleg, hiányozni fognak, de azért nagy megkönnyebbülés, hogy többet nem megyek ovizni. Nagyon jó volt, hogy volt, főleg akkor, amikor a nyelviskola még nem, de a rengeteg utazással, a folyamatos keresztbeszervezéssel és egy-két óvónővel (plusz a nyelviskolával és a fordítással) együtt már túl sok volt nekem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése