Minden jó

Olyan hétvégém meg hétfőm és keddem volt, hogy ha megpróbálnám leírni, miket csináltam, szerintem lenne egy kilométeres a bejegyzés. Így csak azt sorolom fel, kikkel találkoztam.

- Judittal, aki Máltán a randioldal ügyfélszolgálatán volt a kolléganőm, és másfél éve nem láttam, de végre egyszer egyszerre vagyunk Pesten. Annyira jó volt látni, úgy örültem neki, fülig ért a szám végig.
- Az Andikkal, akiket mostanában csak sátoros ünnepeken látok, de hát ez van, amikor három ember háromfelé él, egyikük ráadásul egy másik országban.
- Danival, aki az unokaöcsém, és most is elfelejtette elhozni a Pán Péter tiszteletpéldányait, viszont engesztelésül kaptam tőle egy hideg habos kakaót meg egy Cserpes trudit, és nagyon örül az eljegyzésnek, és nagyon várja, hogy megismerje Tomit.
- Pannával, akivel egy repülőn mentünk Máltára, és aztán abban az egy hónapban, amíg ott volt, jó barátnők lettünk. Vele tök véletlenül futottunk össze a villamosmegállóban, és csak öt percet beszéltünk, de akkor is nagyon örültem neki.
- Esztivel, aki Lajka kutyát is hozta, aki elképesztően jól nevelt és okos. Eszti készült nekem "pótmolykarácsonyi" ajándékkal. Neki ez az első molykarácsonya, és beszélgettünk róla, kinek milyen az idei. Mondtam, hogy az én angyalkám idén nem valami kapkodós, 6-án még azon gondolkodott, mit válasszon nekem, így idén nem 24-én fogok molykarácsonyi ajándékot bontani, ahogy szoktam, hanem másnap, amikor hazajövünk, ráadásul akit én húztam, még csak nem is szólt, hogy megérkezett hozzá az ajándék. Erre választott nekem egy könyvet, szépen becsomagolta, rókás ajándékkísérőt is kaptam rá, és azt mondta, csak 24-én lehet kibontani :)
- Eddig ez mind a hétfő volt, ma pedig Blankával megtartottuk a hagyományos karácsonyi sütést. Mivel mindkettőnknél lesz bőven édes süti, úgy döntöttünk, együtt pogácsát sütünk, mert az állandó, minden évben szoktunk csinálni. Még nem tudom, idén milyen lett, majd reggel kiderül. (Kóstoltam már melegen, de az becsapós, hidegen érdemes.)

És akkor még a múlt hétvégi karácsonyi vásározásról, amit Fruzsival csaptunk, és az otthoni névnapomról nem is beszéltem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai