Alakulunk
Tegnap egy csomót pakolt Tomi, én meg szintén sokat takarítottam, így most van egy 100%-ban rendezett konyhánk, fürdőszobánk, vécénk és előszobánk. A két szoba még elég durván néz ki, de amint összeszereljük az ikeás ruhatárolót, ami a hostelben is ruhásszekrényként szolgált, el tudom pakolni az összes ruhánkat, és akkor már a háló is 100%-os lesz. A nappali még sokára lesz kész, de remélem, hamarosan már vállalhatóan fog kinézni. Egyelőre poénosan élek: jövök-megyek a nappalit elborító cuccok közti vékony folyosókon, időnként meglátom valamelyik tárgyamat, konstatálom, hogy oké, megvan, aztán egy óra múlva szükség lenne rá, és soha többé nem kerül elő, elnyeli a köd (vagy inkább a felfordulás).A vállalható részekről még ma lesz kép is, csak még elszántságot kell gyűjtenem a fényképezéshez :D
Kora délután ültünk az ágyon, a hotspotolt neten nézegettük a willhabent, hátha valakinek van használható étkezőasztala. Így bukkantunk rá a csodaszép asztal + négy szék szettre, amit tőlünk két utcára 50 euróért hirdetett egy férfi. Tekintve, hogy a hasonló szettek 70 eurónál kezdődnek a boltban, és akkor még csak valami nagyon gyenge, szinte műanyag konstrukciót vett az ember, megörültünk a lehetőségnek. Már korábban megbeszéltük, hogy felesleges új bútorokat venni, itt nagyon szépeket adnak használtan is, egyedül a kanapé lesz boltból, vagy valamelyikünkét elhozzuk Magyarországról, de azt nem vesszük meg idegentől. Szóval felhívtuk a megadott számot, a pasi mondta, hogy bármikor mehetünk, úgyhogy fél óra múlva már ott is voltunk. Az asztalt szét kellett szedni, mert nem lehetett kivinni az ajtón egy darabban, de így is kb. fél óra alatt hazapakoltunk. Tomi először hazahozott két széket, aztán az asztallappal is hazajött, míg én a ház aljában őriztem a maradékot (illetve az első fordulóban a pasi lakásában ültem, mert behívott, hogy ne fagyoskodjak, és mindenféléről beszélgettünk), aztán ő hazahozta a másik két széket, én meg az asztal alját a tíz csavarral. Amikor hazaértünk, Tomi eldőlt, mert már eléggé fájt a háta, és mondta, bár jó lenne összeszerelni az asztalt, azt majd csak ma fogja megtenni. Kérdeztem, tudja-e, hol a csavarhúzókészlete, odaadta, de mondta, hogy szerinte nem biztos, hogy fel tudom állítani egyedül az asztalt, mert nagyon nehéz. (Merthogy a lapját kellett a földre fektetni, arra fordítva rá az alját, és úgy lehetett összecsavarozni.) De én olyan jól kitaláltam, hogy felteszem rá a karácsonyi futót, amit anyu varrt nekem valamelyik évben, és elhelyezem rajta a koszorút is, hogy nem bírtam kivárni a mát. Mi tagadás, elvoltam egy darabig már csak azzal is, mire megtaláltam, melyik csavarhúzófej való ezekhez a csavarokhoz, és az asztal felállítása is csak második nekifutásra jött össze, de azért csak összejött. Tomi hazajött kb. hajnali egykor, mondta, ma majd össze kell szerelni az asztalt meg a ruhatárolót, de pakolni szerinte nem fog, mert nagyon fáradt. Erre kinyitottam a nappali ajtaját, hát elámult :)
Szintén tegnap reggel megrendeltem a netet, miután apuék segítettek annak eldöntésében, hány Mbit legyen, és délután már át is lehetett venni. Errefelé a szolgáltatásokat igen borsos áron mérik - ha vezetékes netet szeretnék, annak a hálózatra kapcsolási díja 30 euró, a beszerelési munkadíj meg 70, és még erre jön a szintén nem olcsó havidíj. Na, hát így lett nekünk internet cube-unk. 20 Mbit, korlátlan, és mivel csak be kellett dugni a konnektorba ahhoz, hogy működjön, nem volt se bekapcsolási díj, se munkadíj. Viszont lehet Skype-olni, Seinfeldet nézni a neten, zenét hallgatni, szóval mindent lehet.
Az évnek ez a szaka sosem szokott rossz lenni*, de úgy érzem, ez most egy különlegesen jó december.
*Jó, azért emlékszem még, hogy sem 2004-ben, sem 2012-ben, sem 2015-ben nem szerettem annyira a decembert, de hát az idő mindent megszépít, mint tudjuk.
Kora délután ültünk az ágyon, a hotspotolt neten nézegettük a willhabent, hátha valakinek van használható étkezőasztala. Így bukkantunk rá a csodaszép asztal + négy szék szettre, amit tőlünk két utcára 50 euróért hirdetett egy férfi. Tekintve, hogy a hasonló szettek 70 eurónál kezdődnek a boltban, és akkor még csak valami nagyon gyenge, szinte műanyag konstrukciót vett az ember, megörültünk a lehetőségnek. Már korábban megbeszéltük, hogy felesleges új bútorokat venni, itt nagyon szépeket adnak használtan is, egyedül a kanapé lesz boltból, vagy valamelyikünkét elhozzuk Magyarországról, de azt nem vesszük meg idegentől. Szóval felhívtuk a megadott számot, a pasi mondta, hogy bármikor mehetünk, úgyhogy fél óra múlva már ott is voltunk. Az asztalt szét kellett szedni, mert nem lehetett kivinni az ajtón egy darabban, de így is kb. fél óra alatt hazapakoltunk. Tomi először hazahozott két széket, aztán az asztallappal is hazajött, míg én a ház aljában őriztem a maradékot (illetve az első fordulóban a pasi lakásában ültem, mert behívott, hogy ne fagyoskodjak, és mindenféléről beszélgettünk), aztán ő hazahozta a másik két széket, én meg az asztal alját a tíz csavarral. Amikor hazaértünk, Tomi eldőlt, mert már eléggé fájt a háta, és mondta, bár jó lenne összeszerelni az asztalt, azt majd csak ma fogja megtenni. Kérdeztem, tudja-e, hol a csavarhúzókészlete, odaadta, de mondta, hogy szerinte nem biztos, hogy fel tudom állítani egyedül az asztalt, mert nagyon nehéz. (Merthogy a lapját kellett a földre fektetni, arra fordítva rá az alját, és úgy lehetett összecsavarozni.) De én olyan jól kitaláltam, hogy felteszem rá a karácsonyi futót, amit anyu varrt nekem valamelyik évben, és elhelyezem rajta a koszorút is, hogy nem bírtam kivárni a mát. Mi tagadás, elvoltam egy darabig már csak azzal is, mire megtaláltam, melyik csavarhúzófej való ezekhez a csavarokhoz, és az asztal felállítása is csak második nekifutásra jött össze, de azért csak összejött. Tomi hazajött kb. hajnali egykor, mondta, ma majd össze kell szerelni az asztalt meg a ruhatárolót, de pakolni szerinte nem fog, mert nagyon fáradt. Erre kinyitottam a nappali ajtaját, hát elámult :)
Ez az asztal a négy székkel, rajta a koszorú, amiről majd lesznek közelibb fotók is, amint meggyújtottuk rajta a két gyertyát.
Az asztal melletti szobaablak. Szegény virágom kókadozik, pedig nagyon küzdök az életéért. Jobb szélen az az SK művirág, amit a legutóbbi csoportomtól kaptam. De nem az a visszataszító művirág, hanem nagyon szép és igényes, sok munka lehetett vele.
Ez a konyha egy része. Az asztal közepén a jógás adventi naptáram látható, tavaly vettem, imádom.
❤
Ez az előszoba. Ha közelibb lenne a kép, akkor látszana a sok kis szépség, ami az ablak előtt ül, de sebaj, majd legközelebb. Élőben azért szebb az a miniégősor.
Szintén tegnap reggel megrendeltem a netet, miután apuék segítettek annak eldöntésében, hány Mbit legyen, és délután már át is lehetett venni. Errefelé a szolgáltatásokat igen borsos áron mérik - ha vezetékes netet szeretnék, annak a hálózatra kapcsolási díja 30 euró, a beszerelési munkadíj meg 70, és még erre jön a szintén nem olcsó havidíj. Na, hát így lett nekünk internet cube-unk. 20 Mbit, korlátlan, és mivel csak be kellett dugni a konnektorba ahhoz, hogy működjön, nem volt se bekapcsolási díj, se munkadíj. Viszont lehet Skype-olni, Seinfeldet nézni a neten, zenét hallgatni, szóval mindent lehet.
Az évnek ez a szaka sosem szokott rossz lenni*, de úgy érzem, ez most egy különlegesen jó december.
*Jó, azért emlékszem még, hogy sem 2004-ben, sem 2012-ben, sem 2015-ben nem szerettem annyira a decembert, de hát az idő mindent megszépít, mint tudjuk.
Hat ez mar most nagyon cuki!!!!:)
VálaszTörlés