Ovi ismét
Hétfőn kaptam lecseszést az egyik óvónőtől.
Ültünk a földön a gyerekekkel, én próbáltam énekelni, karácsonyi szavakat tanítani meg mesélni, az egyik kisfiú meg, aki folyamatosan poénból verekedést kezdeményez, cseszegette, sőt időnként rugdosta a többieket. Ezt a kisfiút többször megfogtam és arréb raktam, hogy ne férjen hozzá ahhoz, akit épp kipécézett magának, többször elmondtam neki, hogy elég volt, fejezze be, viselkedjen, és ha az angol nem is érdekli, akkor legalább menjen játszani, de ne zavarja a többieket, akik meg szeretnének énekelni, tehát minden alkalommal közbeavatkoztam. A gyerek minden alkalommal jelezte, hogy egyáltalán nem érdeklem. Az óvónők járkáltak körülöttünk, látták, hogy küzdök a gyerekkel, aki amúgy mindig is problémás eset volt, mégsem segítettek. Egy idő után feladtam, úgy gondoltam, foglalkozom azzal, akit érdekel a mese (addigra nagy nehezen eljutottunk a meséig), a kisfiú meg akkor csinál, amit akar. Amikor a földre vitt két másikat, és nekiállt gyepálni őket, akkor azért odanyúltam hozzá (a földön ültem, körülöttem mindenütt gyerekek 15 centis körzetben, szóval nem tudtam csak úgy felpattanni), és lehúztam róluk, valamint mondtam neki, hogy a verekedésről végképp szó sem lehet, hagyja békén a két fiút. Erre jött oda a főóvónéni, felmarta a gyereket a földről, rákiabált, hogy viselkedjen, mire a gyerek megszeppent, és befejezte a hülyeséget. Közben hozzám is volt mondandója az óvónőnek: "Ez így nem megy, muszáj kontrollálnod a gyerekeket, ez is hozzátartozik." Hát, itt kicsit azért elborult az agyam.
1. Nem vagyok óvónő, ezt ő is tudja, nincs eszköztáram arra, hogy egy kontrollálhatatlan ötévest megfékezzek.
2. Ez nem az én csoportom, nincsenek rám bízva, nem vagyok értük felelős, ennél fogva jogom sincs úgy intézni a gyereket, ahogy szerintem kellene - mert akkor meg majd az lesz a baj.
3. Jópár videót megnéztem már arról, hogyan kell levezényelni egy ilyen ovis angolt, mindig ott az óvónő, figyel, és ha valaki rendetlenkedik, azonnal odamegy és helyreteszi. Ebből az következik, hogy nem tartozik a munkámhoz az, hogy a problémás kisfiút fegyelmezzem állandó jelleggel. (Miközben egyébként az óvónője sem tudja megfékezni, csak időlegesen, mivel a gyerek ebben az esetben is egy-két perccel később már másik gyereket gyepált, csak akkor már nem az én közelemben, ezért az már nem az én hibám volt.)
Azt is bírom, hogy soha semmiről nem értesülök. Október 31-én az egész 100 fős oviban kb. 15 gyerek volt összesen, mivel, mint kiderült, náluk nem csak nov. 1-jén van zárva az ovi meg a suli, hanem 2-án is, és nyilván a szülők többsége arra az egy napra szabadságot vett ki, aztán csinált egy 5 napos hétvégét. Nekem nem mondták, hogy a 2. is szünet, ezért várhatóan nem lesz gyerek az oviban, így egész délelőtt ott ültem a Halloween-óratervemmel, amit nem tudtam elsütni, mert csoportonként 2-3, ráadásul pici, 2,5-3 éves gyerekkel nem lehet. Nagyon értékeltem, hogy odamehettem potyára, mert bár kifizetik, de inkább lemondtam volna arról az összegről, és csináltam volna a fordítást. Két héttel később ugyanez, hétfőn odamegyek, az első csoport, ahová mennem kellene, zárva, kiírva az ajtóra, hogy egy másik csoportban vannak. A másik csoportban az első csoport óvónénije azt mondta, négy gyerekük van bent, kérdezzem meg inkább az igazgatót, hol vannak többen, és menjek oda. Jó, lementem, az igazgató egyeztette is az egyik óvónővel, hogy akkor hozzájuk megyek (oda amúgy keddenként járok). Kérdezem, akkor másnap meg menjek-e ebbe a csoportba, ahová most nem jutottam be. Erre a nő felháborodva: "Holnap nincs óvoda, hát Szent Lipót van! Hát ilyenkor egy óvoda és iskola sincs nyitva!" És nekem honnan kell tudnom, hogy Szent Lipótot az ovi meg a suli zárva tartással ünnepli, ha nincs óvodás, de még iskolás gyerekem sem, a nyelviskola meg nem foglalkozik olyan ünnepekkel, amelyek nem számítanak nemzetinek? Biztos én vagyok a hibás, nem lehet, hogy esetleg tájékoztathattak volna erről az apróságról? Ha bejutok az első csoportba, mert véletlenül van 6-7 gyerek, akkor ki sem derül, hogy kedden nincs ovi, és utazhattam volna oda-vissza összesen két órát potyára, a magam örömére?
Ehh. Mindegy, ma a havi jelenléti ívekkel és a számlával együtt elmegy a felmondásom is a cégnek, amelyik közvetít. Egyrészt alapból nagyon sok együtt a suli, a fordítás meg az ovi, és a három közül több okból kifolyólag is az ovi a legkevésbé fontos, másrészt nekem nincs ehhez kedvem, kitartásom, motivációm, hogy tökre lesz*rják, hogy én amúgy szoktam jönni, és soha semmiről nem szólnak. (Tegnap pl. az felejtődött el megemlítődni, hogy a 3 ott töltendő órámból egy [két csoportnak a fele alkalma] karácsonyi műsorral fog telni, ami előtt a gyerekekkel nem lehet angolozni, mert készülődni kell, utána meg szintén, mert addigra használhatatlanok lesznek.)
Ültünk a földön a gyerekekkel, én próbáltam énekelni, karácsonyi szavakat tanítani meg mesélni, az egyik kisfiú meg, aki folyamatosan poénból verekedést kezdeményez, cseszegette, sőt időnként rugdosta a többieket. Ezt a kisfiút többször megfogtam és arréb raktam, hogy ne férjen hozzá ahhoz, akit épp kipécézett magának, többször elmondtam neki, hogy elég volt, fejezze be, viselkedjen, és ha az angol nem is érdekli, akkor legalább menjen játszani, de ne zavarja a többieket, akik meg szeretnének énekelni, tehát minden alkalommal közbeavatkoztam. A gyerek minden alkalommal jelezte, hogy egyáltalán nem érdeklem. Az óvónők járkáltak körülöttünk, látták, hogy küzdök a gyerekkel, aki amúgy mindig is problémás eset volt, mégsem segítettek. Egy idő után feladtam, úgy gondoltam, foglalkozom azzal, akit érdekel a mese (addigra nagy nehezen eljutottunk a meséig), a kisfiú meg akkor csinál, amit akar. Amikor a földre vitt két másikat, és nekiállt gyepálni őket, akkor azért odanyúltam hozzá (a földön ültem, körülöttem mindenütt gyerekek 15 centis körzetben, szóval nem tudtam csak úgy felpattanni), és lehúztam róluk, valamint mondtam neki, hogy a verekedésről végképp szó sem lehet, hagyja békén a két fiút. Erre jött oda a főóvónéni, felmarta a gyereket a földről, rákiabált, hogy viselkedjen, mire a gyerek megszeppent, és befejezte a hülyeséget. Közben hozzám is volt mondandója az óvónőnek: "Ez így nem megy, muszáj kontrollálnod a gyerekeket, ez is hozzátartozik." Hát, itt kicsit azért elborult az agyam.
1. Nem vagyok óvónő, ezt ő is tudja, nincs eszköztáram arra, hogy egy kontrollálhatatlan ötévest megfékezzek.
2. Ez nem az én csoportom, nincsenek rám bízva, nem vagyok értük felelős, ennél fogva jogom sincs úgy intézni a gyereket, ahogy szerintem kellene - mert akkor meg majd az lesz a baj.
3. Jópár videót megnéztem már arról, hogyan kell levezényelni egy ilyen ovis angolt, mindig ott az óvónő, figyel, és ha valaki rendetlenkedik, azonnal odamegy és helyreteszi. Ebből az következik, hogy nem tartozik a munkámhoz az, hogy a problémás kisfiút fegyelmezzem állandó jelleggel. (Miközben egyébként az óvónője sem tudja megfékezni, csak időlegesen, mivel a gyerek ebben az esetben is egy-két perccel később már másik gyereket gyepált, csak akkor már nem az én közelemben, ezért az már nem az én hibám volt.)
Azt is bírom, hogy soha semmiről nem értesülök. Október 31-én az egész 100 fős oviban kb. 15 gyerek volt összesen, mivel, mint kiderült, náluk nem csak nov. 1-jén van zárva az ovi meg a suli, hanem 2-án is, és nyilván a szülők többsége arra az egy napra szabadságot vett ki, aztán csinált egy 5 napos hétvégét. Nekem nem mondták, hogy a 2. is szünet, ezért várhatóan nem lesz gyerek az oviban, így egész délelőtt ott ültem a Halloween-óratervemmel, amit nem tudtam elsütni, mert csoportonként 2-3, ráadásul pici, 2,5-3 éves gyerekkel nem lehet. Nagyon értékeltem, hogy odamehettem potyára, mert bár kifizetik, de inkább lemondtam volna arról az összegről, és csináltam volna a fordítást. Két héttel később ugyanez, hétfőn odamegyek, az első csoport, ahová mennem kellene, zárva, kiírva az ajtóra, hogy egy másik csoportban vannak. A másik csoportban az első csoport óvónénije azt mondta, négy gyerekük van bent, kérdezzem meg inkább az igazgatót, hol vannak többen, és menjek oda. Jó, lementem, az igazgató egyeztette is az egyik óvónővel, hogy akkor hozzájuk megyek (oda amúgy keddenként járok). Kérdezem, akkor másnap meg menjek-e ebbe a csoportba, ahová most nem jutottam be. Erre a nő felháborodva: "Holnap nincs óvoda, hát Szent Lipót van! Hát ilyenkor egy óvoda és iskola sincs nyitva!" És nekem honnan kell tudnom, hogy Szent Lipótot az ovi meg a suli zárva tartással ünnepli, ha nincs óvodás, de még iskolás gyerekem sem, a nyelviskola meg nem foglalkozik olyan ünnepekkel, amelyek nem számítanak nemzetinek? Biztos én vagyok a hibás, nem lehet, hogy esetleg tájékoztathattak volna erről az apróságról? Ha bejutok az első csoportba, mert véletlenül van 6-7 gyerek, akkor ki sem derül, hogy kedden nincs ovi, és utazhattam volna oda-vissza összesen két órát potyára, a magam örömére?
Ehh. Mindegy, ma a havi jelenléti ívekkel és a számlával együtt elmegy a felmondásom is a cégnek, amelyik közvetít. Egyrészt alapból nagyon sok együtt a suli, a fordítás meg az ovi, és a három közül több okból kifolyólag is az ovi a legkevésbé fontos, másrészt nekem nincs ehhez kedvem, kitartásom, motivációm, hogy tökre lesz*rják, hogy én amúgy szoktam jönni, és soha semmiről nem szólnak. (Tegnap pl. az felejtődött el megemlítődni, hogy a 3 ott töltendő órámból egy [két csoportnak a fele alkalma] karácsonyi műsorral fog telni, ami előtt a gyerekekkel nem lehet angolozni, mert készülődni kell, utána meg szintén, mert addigra használhatatlanok lesznek.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése