Csoport
Az egyik nehezményezi, hogy a bonyolultabb magyarázatok, ha az első, angol változat nem megy át, németül hangzanak el, mert ő nem tud németül. Az, hogy a tanfolyam nyelve angol és német (mármint hivatalosan is), nyilván nem zavarja semmiben. Múltkor félig-meddig viccesen mondta, miután nem értett meg egy szót többszöri angol magyarázat után sem, hogy mondjam szlovákul. Höhö.
A másik unatkozik az órán - mert nem hajlandó a feladatot csinálni. Ez valami hatalmas. Megkapják a feladatot, mindenki nekiesik, ő meg a mellette ülővel csacsog, de még akkor is, amikor harmadszor szólok rájuk, hogy van feladat, azt kéne csinálni. Aztán lesújtó pillantásokat küld felém, amiért ő unja magát. Ezt kommunikatív, beszélgetős feladatnál is gond nélkül sikerül hozni, és olyan feladatból van több, nyelvtani töltögetősből csak annyi, amennyi muszáj. (Pedig nekem az volt a kedvencem, mindig alig vártam, hogy kapjunk feladatlapot.) Aztán ma azt mondja, hogy pár hétig fél 4-kor kell elmennie az 5-ig tartó tanfolyamról, ugye, nem baj. Szerintem elég nagy baj, főleg azok után, hogy ugyebár két nap alatt négyszer mondtam el a szintfelmérőn, hogy milyen hosszú és mettől meddig tart a tanfolyam, valamint azt, hogy hiányozni nem lehet, csak ha valaki beteg, vagy állásinterjún van. Nyilván az én fejemet szedi majd le a titkárnő holnap, amikor közlöm a jó hírt.
A többiek jófejek. Vannak köztük erősebbek is, gyengébbek is, de mindenki kedves, és csinálja, amit kell. Van humoruk is, lehet velük viccelődni, és elég gyorsan megértik, amit magyarázok nekik. Az viszont tök érdekes, hogy bár sokkal többet lehet hozzájuk angolul beszélni, mint az előző csoporthoz az ő második hetükben, a nyelvtan mégis gyengébben megy, még az egészen alap is. (A fent említett, unatkozós sráctól pl. ma megtudtam, hogy mindent el lehet mondani egyszerű és folyamatos jelennel is, és ugyanazt is fogja jelenteni, ezért felesleges is erről a témáról beszélni.)
Úgy érzem, nem fog ártani az a pár hét pihenés, amit két és fél hét múlva kezdek.
A másik unatkozik az órán - mert nem hajlandó a feladatot csinálni. Ez valami hatalmas. Megkapják a feladatot, mindenki nekiesik, ő meg a mellette ülővel csacsog, de még akkor is, amikor harmadszor szólok rájuk, hogy van feladat, azt kéne csinálni. Aztán lesújtó pillantásokat küld felém, amiért ő unja magát. Ezt kommunikatív, beszélgetős feladatnál is gond nélkül sikerül hozni, és olyan feladatból van több, nyelvtani töltögetősből csak annyi, amennyi muszáj. (Pedig nekem az volt a kedvencem, mindig alig vártam, hogy kapjunk feladatlapot.) Aztán ma azt mondja, hogy pár hétig fél 4-kor kell elmennie az 5-ig tartó tanfolyamról, ugye, nem baj. Szerintem elég nagy baj, főleg azok után, hogy ugyebár két nap alatt négyszer mondtam el a szintfelmérőn, hogy milyen hosszú és mettől meddig tart a tanfolyam, valamint azt, hogy hiányozni nem lehet, csak ha valaki beteg, vagy állásinterjún van. Nyilván az én fejemet szedi majd le a titkárnő holnap, amikor közlöm a jó hírt.
A többiek jófejek. Vannak köztük erősebbek is, gyengébbek is, de mindenki kedves, és csinálja, amit kell. Van humoruk is, lehet velük viccelődni, és elég gyorsan megértik, amit magyarázok nekik. Az viszont tök érdekes, hogy bár sokkal többet lehet hozzájuk angolul beszélni, mint az előző csoporthoz az ő második hetükben, a nyelvtan mégis gyengébben megy, még az egészen alap is. (A fent említett, unatkozós sráctól pl. ma megtudtam, hogy mindent el lehet mondani egyszerű és folyamatos jelennel is, és ugyanazt is fogja jelenteni, ezért felesleges is erről a témáról beszélni.)
Úgy érzem, nem fog ártani az a pár hét pihenés, amit két és fél hét múlva kezdek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése