Álom

Azzal ünnepeltem meg azt, hogy a könyv végére értem este, hogy ma a reggeli, skype-os óra után még visszafeküdtem egy órára (és két és negyed óra lett belőle, de hát így megy ez). Nagyon furát álmodtam.

Azt hiszem, időutazó voltam, másokkal együtt érkeztünk a jövőbe. Nagy darabokra vágott puzzle-t kellett kirakni, és ha az sikerült, akkor láttuk, mi is történik a jövőben - minden bizonnyal agyamra ment az a rengeteg puzzle, amit az elmúlt hónapban raktam ki az ovisokkal. Ha valaki nem volt rajta a kirakott képen, akkor attól kellett tartani, hogy meghalt, és szörnyű volt nekem ez a stressz, hogy vajon mind élünk-e a jövőben. Az egyik puzzle-t, ami egy kocsi belsejét és az utasokat ábrázolta, egyedül raktam, négy darab volt a kezemben, ebből kettő ráadásul ugyanolyan formájú. Próbáltam valahogy beszorítani őket a keretbe, de az egyik mindig kilógott, mire az egyik utazótársam azt mondta: "Te, lehet, hogy az Anna már meghalt, és akkor ő azért nem fér rá a képre." Ez olyan ijesztő volt, hogy azonnal felébredtem.

Azt hiszem, az ovis puzzle-özéseken kívül még annak is köszönhetem ezt a fura álmot, hogy nemrég olvastam H. G. Wellstől az Időgépet, és pár napja a Family Guyban is időutazós rész volt (már megint).