A dolgok állása

Tomi tegnap felmondott, így november 7. és 12. között valamikor már meg is érkezik Bécsbe, a közös szobánkba. Én most úgy örülök! A húga, Timi már holnap reggel bejön, neki ma volt az utolsó munkanapja.

Ha minden jól megy és úgy alakul, akkor két hét múlva megyünk Tomi családjához, és bemutat. A húgait már mind ismerem, de még van két öccse, egy anyukája meg egy apukája, és hát a húgai többségét eddig csak egyszer láttam. Úgyhogy már most izgulok. Tiramisut fogok vinni, ez már szinte biztos, már csak az a kérdés, sikerül-e beszerezni minden alapanyagot meg egy jó edényt, amiben el tudom készíteni.

Miután visszaértem Bécsbe, azonnal nekiláttam a csomagolásnak, és csakhamar az a benyomásom támadt, hogy a világ összes bőröndje sem lesz elég ahhoz, hogy én innen el bírjak költözni. De azért nem nagyon izgulok, legalábbis próbálok, mert Tomi holnap hoz egy akkora bőröndöt, ami az én óriásimnál is másfélszer nagyobb, plusz ha tényleg nem fér be minden cókmókom egy körben, akkor legfeljebb kétszer fordulunk.

Ha minden úgy alakul, akkor holnap este holnap halloweenezünk, vagyis tököt faragunk, tökös-csokis muffint sütünk, valamint halloweeni filmet nézünk, és 1-jén, a költözés után kirándulunk egyet a Bécsi-erdőben. Ha nem úgy alakul, akkor egyedül sütök sütit, de együtt faragunk tököt, és majd kirándulunk olyankor, amikor közös hétvégénk adódik. Annyira jó belegondolni is, hogy egy városban, sőt egy lakásban leszünk hamarosan, és sokkal egyszerűbb lesz programokat szervezni, mint eddig.

Pénteken megyek utoljára Taferlbe. De jó, de jó!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai