Ovi és új csoport
Nem volt olyan gáz ez a nap, mint amennyire tartottam tőle, de azért nyilván nem volt zökkenőmentes.
Az oviban azzal fogadtak, hogy nem 8-ra kellett volna mennem, hanem 8:30-ra, és különben sem lehet úgy, ahogy tavaly volt, hogy hétfőn 4 csoport, kedden 2, hanem mindkét nap 3-3, amúgy meg kedden 9:30-ra menjek. Kerekedett a szemem rendesen. Arról egy fél szót sem szólt senki, hogy nem 8-ra kell mennem mostantól, azt meg ugyan megírta az óvodavezető, hogy 3-3 órát akar, de én meg visszaírtam múlt héten szerdán vagy csütörtökön, hogy nem fog menni. Azért nem fog menni, mert kedden még egy másik oviba is mennem kell, ami gyalog fél óra, kocsim nincs, busz félóránként jár, de pont negyed órával elcsúsztatva ahhoz képest, ahogy nekem kellene. Mivel a törvény szerint délig lehet oktatni az oviban, ki lehet matekozni, hogy ha 11-ig az egyik oviban vagyok, és fél órát gyalogolok, akkor nincs már 60 percem délig a másik oviban. Meg amúgy hiába lehetne fél 1-ig angolozni, nekem fél 1-kor már a nyelviskolában érdemes lennem, mert fénymásolnom kell, és úgy általában sem árt, ha rákészülök lelkileg az órára. Az óvodavezető ott hisztizett, de tényleg, konkrétan hisztizett, hogy neki nem optimális, ha hétfőn 4 órát tartok, kedden 2-t, és ő csak ma reggel szembesült az e-mailemmel, mert én csak pénteken írtam. Hát, tökre nem pénteken írtam, és ha ő csak ma látta, az nem az én hibám. Amúgy meg szerinte megígértem, hogy 3-3 óra lesz idén. Nem, konkrétan emlékszem, hogy azt mondtam, lehet 3-3 óra, HA nem kell menni a másik oviba. De kell. (Akkor még nem lehetett tudni, kérik-e, hogy menjek.) Az is cuki, hogy keddenként beírtak 9:30-tól 3 órára, pedig nem nehéz kiszámolni, hogy akkor a harmadik órának fél 1-kor van vége, miközben az törvényellenes, meg amúgy is már 3/4 12-kor ki szoktak hajítani az óvónénik, ha véletlenül tovább akarnék is maradni, mert ebédeltetni akarják a gyerekeket. Szóval tökre nem értem az egészet, nem tudom, milyen megfontolásból szerveződött ez így, ahogy. Mindenesetre mondtam, hogy holnap is csak 8-ra tudok menni, később semmiképp, a nő meg rábólintott. Kíváncsi leszek, meglepődik-e, amikor odaállítok holnap 8-ra.
Szóval így történt, hogy ma 11-kor el kellett jönnöm az oviból, és fogalmam sincs, mit csinálok holnap. Egyszerűen megoldhatatlan a feladat, ami elé állítottak, kivéve, ha lenne egy működő időnyerőm, de nekem csak egy bizsum van. Amúgy az is aranyos volt, hogy elmondtam, nem tudok holnap 3 órát tartani, mert akkor nem érek oda a másik oviba, mire az óvodavezető tök felháborodva: "Hát, akkor a másik óvoda majd vár egy hetet, nem tudok mit csinálni." Én meg csak néztem, hogy mégis miért pont a másik óvoda várjon egy hetet. Most arra gondolok, holnap csak 45 perces egységeket fogok tartani ebben az oviban, így csak negyed órát késem a másik oviból. Nyilván ki fog akadni az óvodavezető, de én meg nem fogok lemondogatni alkalmakat a másik oviban azért, mert ő rám parancsolt. Persze írtam a cégnek, amelyik kiközvetít ezekbe az ovikba, hogy ilyenkor mi van, és tarthatok-e 45 perces órákat kevesebb pénzért, de nem válaszoltak, nekem meg ma nem volt időm telefonálni. De bevettem egy kis adag leszarom-tablettát, és úgy vagyok vele, lesz, ami lesz. Ha az lesz, hogy elveszik tőlem az ovikat, és odaadják másnak, aki tud osztódni, vagy ráér heti három napon a kisvárosba utazni, annál jobb.
Amúgy jó volt az első nap, helyesek a kicsik, a többség még emlékezett a nevemre, és nagyon örültek nekem, ölelgettek meg minden. Ma még elég jók is voltak. A kicsik nagyot nőttek, az egyik tavalyi nagyon pici pl. már tőmondatokban kommunikál, és sokkal könnyebben kezelhető, mint júniusban.
No de voltam aztán a suliban is. Volt időm ebédelni is, fénymásolni is, sunshine, happiness. Az új csoportom nagyon jónak tűnik, ügyesek, szimpatikusak, motiváltak. Ez már csak abból is látszik, hogy a legelső álláshirdetés-mutogatásnál kb. a csoport fele kért példányt fejenként legalább két-két hirdetésből. Az előző csoportban max. két ember szokott kérni egy-egy hirdetést. Persze a csoportban van olyan, aki nem elégedett a többiekkel, de hát van olyan, aki soha semmivel sem elégedett. Én egyelőre örülök, remélem, ez így is marad.
Az oviban azzal fogadtak, hogy nem 8-ra kellett volna mennem, hanem 8:30-ra, és különben sem lehet úgy, ahogy tavaly volt, hogy hétfőn 4 csoport, kedden 2, hanem mindkét nap 3-3, amúgy meg kedden 9:30-ra menjek. Kerekedett a szemem rendesen. Arról egy fél szót sem szólt senki, hogy nem 8-ra kell mennem mostantól, azt meg ugyan megírta az óvodavezető, hogy 3-3 órát akar, de én meg visszaírtam múlt héten szerdán vagy csütörtökön, hogy nem fog menni. Azért nem fog menni, mert kedden még egy másik oviba is mennem kell, ami gyalog fél óra, kocsim nincs, busz félóránként jár, de pont negyed órával elcsúsztatva ahhoz képest, ahogy nekem kellene. Mivel a törvény szerint délig lehet oktatni az oviban, ki lehet matekozni, hogy ha 11-ig az egyik oviban vagyok, és fél órát gyalogolok, akkor nincs már 60 percem délig a másik oviban. Meg amúgy hiába lehetne fél 1-ig angolozni, nekem fél 1-kor már a nyelviskolában érdemes lennem, mert fénymásolnom kell, és úgy általában sem árt, ha rákészülök lelkileg az órára. Az óvodavezető ott hisztizett, de tényleg, konkrétan hisztizett, hogy neki nem optimális, ha hétfőn 4 órát tartok, kedden 2-t, és ő csak ma reggel szembesült az e-mailemmel, mert én csak pénteken írtam. Hát, tökre nem pénteken írtam, és ha ő csak ma látta, az nem az én hibám. Amúgy meg szerinte megígértem, hogy 3-3 óra lesz idén. Nem, konkrétan emlékszem, hogy azt mondtam, lehet 3-3 óra, HA nem kell menni a másik oviba. De kell. (Akkor még nem lehetett tudni, kérik-e, hogy menjek.) Az is cuki, hogy keddenként beírtak 9:30-tól 3 órára, pedig nem nehéz kiszámolni, hogy akkor a harmadik órának fél 1-kor van vége, miközben az törvényellenes, meg amúgy is már 3/4 12-kor ki szoktak hajítani az óvónénik, ha véletlenül tovább akarnék is maradni, mert ebédeltetni akarják a gyerekeket. Szóval tökre nem értem az egészet, nem tudom, milyen megfontolásból szerveződött ez így, ahogy. Mindenesetre mondtam, hogy holnap is csak 8-ra tudok menni, később semmiképp, a nő meg rábólintott. Kíváncsi leszek, meglepődik-e, amikor odaállítok holnap 8-ra.
Szóval így történt, hogy ma 11-kor el kellett jönnöm az oviból, és fogalmam sincs, mit csinálok holnap. Egyszerűen megoldhatatlan a feladat, ami elé állítottak, kivéve, ha lenne egy működő időnyerőm, de nekem csak egy bizsum van. Amúgy az is aranyos volt, hogy elmondtam, nem tudok holnap 3 órát tartani, mert akkor nem érek oda a másik oviba, mire az óvodavezető tök felháborodva: "Hát, akkor a másik óvoda majd vár egy hetet, nem tudok mit csinálni." Én meg csak néztem, hogy mégis miért pont a másik óvoda várjon egy hetet. Most arra gondolok, holnap csak 45 perces egységeket fogok tartani ebben az oviban, így csak negyed órát késem a másik oviból. Nyilván ki fog akadni az óvodavezető, de én meg nem fogok lemondogatni alkalmakat a másik oviban azért, mert ő rám parancsolt. Persze írtam a cégnek, amelyik kiközvetít ezekbe az ovikba, hogy ilyenkor mi van, és tarthatok-e 45 perces órákat kevesebb pénzért, de nem válaszoltak, nekem meg ma nem volt időm telefonálni. De bevettem egy kis adag leszarom-tablettát, és úgy vagyok vele, lesz, ami lesz. Ha az lesz, hogy elveszik tőlem az ovikat, és odaadják másnak, aki tud osztódni, vagy ráér heti három napon a kisvárosba utazni, annál jobb.
Amúgy jó volt az első nap, helyesek a kicsik, a többség még emlékezett a nevemre, és nagyon örültek nekem, ölelgettek meg minden. Ma még elég jók is voltak. A kicsik nagyot nőttek, az egyik tavalyi nagyon pici pl. már tőmondatokban kommunikál, és sokkal könnyebben kezelhető, mint júniusban.
No de voltam aztán a suliban is. Volt időm ebédelni is, fénymásolni is, sunshine, happiness. Az új csoportom nagyon jónak tűnik, ügyesek, szimpatikusak, motiváltak. Ez már csak abból is látszik, hogy a legelső álláshirdetés-mutogatásnál kb. a csoport fele kért példányt fejenként legalább két-két hirdetésből. Az előző csoportban max. két ember szokott kérni egy-egy hirdetést. Persze a csoportban van olyan, aki nem elégedett a többiekkel, de hát van olyan, aki soha semmivel sem elégedett. Én egyelőre örülök, remélem, ez így is marad.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése