Nem ez életem legjobb hete

Az ovis témából akkora katyvasz lett, hogy nincs is kedvem foglalkozni vele. Arra az álláspontra jutottam, hogy beszéljék meg az ovik a céggel, aki engem kiközvetít nekik, aztán velem közölje valaki az eredményt, és meg majd alkalmazkodom. (Plusz a cég álláspontja is az, hogy velem csak ne egyezkedjen senki, mert nekik van döntési joguk, nekem meg nincs.) Mindenesetre a cég elöljáróban annyit írt, hogy ha a problémázó ovi nem tudja befejezni a problémázást, akkor tőlem elveszik a másik ovit, hogy az egyik ovi problémázására legyen időm. (Miközben persze nem lesz, mert ha azt szeretnék, hogy 8:30-kor kezdjek, 3 órát tartsak, és 11-kor már ne legyek az oviban, akkor nem jön ki a matek.)

A suli is egy katyvasz. Az új csoportomban három ember van, akinek túl magas ez a szint, alacsonyabb kell neki. Az egyiken én nem érzem, ő mondta, hogy át szeretne menni egy kezdő csoportba, a másik kettőt viszont én raktam be ide. Az egyiknél most sem értem, hogyan lehetséges az, hogy ennyire hozzá sem tud szagolni semmihez, ami az órán történik, mert beszélni tud ilyen szinten, ráadásul amit mond, azt helyesen mondja. A másik lánynál eleve nem voltam benne biztos, jó lesz-e neki itt, de hát határesetnek tűnt, gondoltam, legfeljebb kicsit többet kell hajtania otthon, mint a többieknek - hát, nem, egy fél szót sem ért abból, ami történik körülötte. És az a nagyon nagy baj, hogy nálunk nincs olyan, hogy csak úgy átmennek emberek egyik csoportból a másikba. De akkor is be kell mennem holnap a főnökömhöz, és nagyon félek, mi lesz. A miatt a nő miatt nem aggódom, akit nem én raktam ide, mert róla nem tehetek, de hogy a másik kettő miatt mit fogok kapni... És nem is a főnöktől, hanem a titkárnőtől.

Azt szeretném, hogy már péntek legyen, és mehessek Taferlbe Tomihoz. Elcseszett egy hétnek érzem ezt a mostanit.