Napom

- Az egyik oviban három, a másikban egy csoportnál voltam. Ebből kettőnél nem tudtam angolt tartani, mert az egyiknél alig volt gyerek 8 és 8:45 között, a másiknál meg szakmai gyakorlaton van egy hallgató. (Itt jegyzem meg, hogy egy harmadiknál is szakmai gyakorlaton van egy hallgató, de ennél a csoportnál ez nem volt probléma.) Az ovi után a számomra tökre nem optimális helyi közlekedésnek köszönhetően fél óra helyett kerek egy órát vett igénybe, hogy eljussak a suliba, és hát ez hosszú távon nem lesz tartható, sajnos. Nem fog menni, hogy negyed órával az órakezdés előtt essek be az iskolába, mert fénymásolni és ebédelni is kell. Ma fénymásolni pont nem kellett, de ez kivételes alkalom volt, viszont ebédelni sem volt időm rendesen. Amúgy mindkét ovi variál: az egyikbe ne menjek fél 9 előtt, mert még nincsenek gyerekek, viszont menjek el onnan 11-kor legkésőbb, mert akkor mennek az udvarra, a másikba meg menjek korábban, mert 11-kor már az udvarra szeretnének menni. (Jelenleg 3/4 11-re érek oda.) Én meg úgy vagyok vele, hogy nincs se kedvem, se erőm ezen vitatkozni, nem tudok ezzel az egésszel mit kezdeni, beszéljék meg egymás között és/vagy a céggel, aztán majd értesítsenek a végeredményről. Persze írtam a cégnek, és holnap fel is hívom őket, mert eddig nem kaptam választ. (Vagy csak nem láttam, a múlt hét tanulsága volt, hogy akár ez is előfordulhat. A gmail mobilos alkalmazása úgy gondolta, tömbösítve adja oda a heti e-mailjeimet pénteken, köszi.)

- A suliban tartottam négy órát, ott is volt variálás, rohangálás, szervezkedés, mindenféle probléma, csodás volt. A kedvenc részem az volt, amikor az egyik hallgató a jelenlétemben próbált bemártani egy olyan ügyben, amiben pont nem hibáztam. Konkrétan azt állította a titkárnőnek, hogy ő egy szabályunkról nem tudott, mert én nem mondtam el neki a szintfelmérőn, miközben mindenkinek elmondtam egyesével, és rá még határozottan emlékszem is véletlenül, mert annyira mondta, hogy vele amiatt a szabály miatt nem lesz gond.

- Lefordítottam húsz oldalt a regényből. Tíz oldal volt a cél, de sosem árt, ha kicsit több sikerül, annál kisebb eséllyel csúszom ki az időből.

Összességében az a nap tanulsága, hogy ez így együtt sok. És akkor ma még nem is angoloztam Skype-on, mert megbetegedett a tanítvány. Igazából azt hiszem, az lenne a legkényelmesebb megoldás, ha találnának valakit a két ovinak, aki kocsival közlekedik, mert úgy be lehet illeszteni egy napba két ovit, csak úgy nem, hogy én gyalog vagyok, és a buszközlekedés röhejes Bécs elővárosában.

Akkor most megyek aludni. Ja, nem, előbb hajat kell mosni. De utána már megyek aludni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai