Lakótárs

Most azt játsszuk, hogy meztelenül járkál a lakásban. Amikor benyit a konyhába, és meglát (és őt hála az égnek nem, mert háttal állok neki), akkor felsikolt, bevágja az ajtót, visszarohan a szobájába, majd fél perc múlva megjelenik köntösben. Bosszant. Elég nehezen megy nekünk ez az egy fedél alatt lakás már így is, nem hiszem, hogy ilyen körökkel kellene még nehezíteni. Úgy csinál, mintha nem is itt laknék, vagy legalábbis nem aludnék itt minden éjjel, vagy nem is tudom. De nem vagyok hajlandó vendégnek tekinteni magam. Fizetem a nem kis összeget a nem kicsit sz*r szobáért, tehát lehet rá számítani, hogy a lakásban vagyok, jövök-megyek, esetleg a konyhában főzök.

Amúgy a napokban arra is beszólt, hogy köhögök. Közölte, szerinte tüdőgyulladásom van, mert mélyről köhögök, és menjek orvoshoz, mert ő nem szeretné elkapni, bármilyen kórságom van is. Hát, basszus, hadd köhögjek már kedvemre a saját szobámban :O Mondtam neki, nincs tüdőgyulladásom, mert annak fájnia kéne, nekem meg nincsenek fájdalmaim, és nem hinném, hogy bármi fertőző kórságom lenne, miután egyetlen tünetem a száraz köhögés. Amiről amúgy nem tehetek. Szedek most már mindenféle izéket, javul is, de hát akkor is köhögök. És nem, nem tudok elmenni orvoshoz, ha reggel 8-tól délután 5-ig a suliban vagyok, bocs. Viszont nem vagyok kislány, hogy utasítgatni kelljen, köszi. Én sem adtam instrukciókat, mit csináljon magával, amikor egy hétig hulla betegen járt-kelt a lakásban, feltettem, megteszi, amit lehet, amúgy meg a magánügye, hogy mikor, meddig, mennyire beteg.  Barátilag felajánlottam neki a narancsos-gyömbéres teámat, mert az mar, mint állat, és nekem sokat segített, amikor torom fájt, de ennyi.

Én már úúúgy várom, hogy elköltözhessek innen. Tele az összes hócipőm ezzel a nővel.