Hétvége Tomival
Pénteken szabadnapos volt, úgyhogy nagyon vártam, hogy odaérjek 7-re, és miénk legyen az egész este. Sajnos az ÖBB nem így gondolta, volt valami fennforgás, ami miatt kerülőúton mentünk Pöltenbe, ami 20 perc késéssel járt, így lekéstem a csatlakozást meg az óránként járó pöchlarni buszt is. Sebaj, a fél 8-as, utolsó buszon rajta voltam, a sofőr ingyen felvitt Taferlbe, ráadásul úgy, hogy letért az útvonaláról, amely szerint Taferl kb. az ötödik falu lenne hosszas csalinkázás után, és egyből odavitt Pöchlarnből. (Igen, egyedüli utas voltam a buszon. Arrafelé nyilván mindenki kocsival jár, ezért az is csak engem akaszt ki, hogy Taferlben egy nyomorult bolt nem sok, annyit sem találni. Ezen nem tudok túllendülni, annyira hihetetlen számomra, hogy tényleg egy kakaót ne tudjak venni, mert nincs hol.) Így 3/4 8-ra fent voltam, és így is miénk volt az egész este, rengeteget tudtunk beszélgetni.
Szombat délelőtt főleg aludtunk, mert mindketten eléggé ki vagyunk merülve, aztán ő elment dolgozni, és meg a húgával lementem a marbachi boltba, aztán ültünk a Duna-parton, és beszélgettünk. Később neki is dolgozni kellett menni, úgyhogy akkor megírtam a jövő heti óraterveket, és este még fordítottam is.
Ma meg fél 10 körül keltünk, kb. 11-re összeszedtük magunkat, aztán lementünk Pöchlarnba az Oskar Kokoschka Múzeumba. Ez OK szülőházában található, amiről kiderült, hogy a család amúgy nem lakott benne, csak anyuka pont ott volt látogatóban, amikor megindult a szülés. Azt is megtudtam, hogy egy csomó mindent nem tudtam eddig OK-ról, sőt főleg olyan dolgok vannak, amiket nem tudtam róla. Pl. fogalmam sem volt, hogy díszlet- és jelmeztervező volt, azt sem sejtettem, hogy ő is színdarabokat, egyedül a festményei közül láttam már párat. A díszletei meg a jelmezei nagyon tetszettek, az egyik darabot lenne is kedvem megnézni, de feltehetőleg nem fogom, mert 1962-ben adták elő először, és utána nem sokszor, mert a közönség tetszését nem nyerte el. Szerintem viszont érdekes történet, hogy két gonosz varázsló, akik nővérek, foglyul ejtik Fantáziát, és ezzel tönkreteszik az összes költőt, úgyhogy egyikük útra kel, hogy kiszabadítsa szegényt. Ráadásul a darabnak van egy Hermione nevű szereplője. A múzeumban vetítenek egy filmet is OK életéről, amelyben ő is beszél archív felvételeken, és kérdezik róla a feleségét meg két nagyon jó barátját. Németül ment, de volt hozzá angol felirat. Később megnéztem, meddig élt a felesége, mert nem tartottam valószínűnek, hogy ha 1934-ben ismerkedtek meg, és Olda akkor fiatal ügyvédnő volt, ma még élhet. És tényleg nem él, 2004-ben halt meg. OK meg 1980-ban, és a felesége a halála után a hagyatékát gondozta. Radnóti Fannija jutott eszembe, meg az, hogy remélem, én sosem kerülök hasonló helyzetbe.
A múzeum után beültünk egy étterembe a vasútállomás mellett, és megállapítottuk, hogy kint most már csak a napon van meleg, amúgy elég hűvösbe fordult az idő. Persze ez normális, végül is szeptember vége van. 3 körül értünk vissza Tomi szobájába, ahol is aludtunk egy kiadósat, én a magam részéről kb. két órát, ő valamivel kevesebbet, majd befejeztük a Huncutkát, amit vagy két hete, vagy egy hónapja kezdtünk el nézni, de a felénél úgy döntöttünk, majd máskor megnézzük, és inkább aludtunk. Még mindig jó a film, igaz, most már egy csomó olyan kérdést felvet bennem, amit gyerekkoromban sosem vetett fel.
Ma sem szívesen jöttem vissza Bécsbe, de legalább már egyre jobban látszik, mikor kerülünk egy lakásba, illetve eleinte lehet, hogy csak egy szobába, de már az is sokkal jobb lesz, mint ami most van.
Szombat délelőtt főleg aludtunk, mert mindketten eléggé ki vagyunk merülve, aztán ő elment dolgozni, és meg a húgával lementem a marbachi boltba, aztán ültünk a Duna-parton, és beszélgettünk. Később neki is dolgozni kellett menni, úgyhogy akkor megírtam a jövő heti óraterveket, és este még fordítottam is.
Ma meg fél 10 körül keltünk, kb. 11-re összeszedtük magunkat, aztán lementünk Pöchlarnba az Oskar Kokoschka Múzeumba. Ez OK szülőházában található, amiről kiderült, hogy a család amúgy nem lakott benne, csak anyuka pont ott volt látogatóban, amikor megindult a szülés. Azt is megtudtam, hogy egy csomó mindent nem tudtam eddig OK-ról, sőt főleg olyan dolgok vannak, amiket nem tudtam róla. Pl. fogalmam sem volt, hogy díszlet- és jelmeztervező volt, azt sem sejtettem, hogy ő is színdarabokat, egyedül a festményei közül láttam már párat. A díszletei meg a jelmezei nagyon tetszettek, az egyik darabot lenne is kedvem megnézni, de feltehetőleg nem fogom, mert 1962-ben adták elő először, és utána nem sokszor, mert a közönség tetszését nem nyerte el. Szerintem viszont érdekes történet, hogy két gonosz varázsló, akik nővérek, foglyul ejtik Fantáziát, és ezzel tönkreteszik az összes költőt, úgyhogy egyikük útra kel, hogy kiszabadítsa szegényt. Ráadásul a darabnak van egy Hermione nevű szereplője. A múzeumban vetítenek egy filmet is OK életéről, amelyben ő is beszél archív felvételeken, és kérdezik róla a feleségét meg két nagyon jó barátját. Németül ment, de volt hozzá angol felirat. Később megnéztem, meddig élt a felesége, mert nem tartottam valószínűnek, hogy ha 1934-ben ismerkedtek meg, és Olda akkor fiatal ügyvédnő volt, ma még élhet. És tényleg nem él, 2004-ben halt meg. OK meg 1980-ban, és a felesége a halála után a hagyatékát gondozta. Radnóti Fannija jutott eszembe, meg az, hogy remélem, én sosem kerülök hasonló helyzetbe.
A múzeum után beültünk egy étterembe a vasútállomás mellett, és megállapítottuk, hogy kint most már csak a napon van meleg, amúgy elég hűvösbe fordult az idő. Persze ez normális, végül is szeptember vége van. 3 körül értünk vissza Tomi szobájába, ahol is aludtunk egy kiadósat, én a magam részéről kb. két órát, ő valamivel kevesebbet, majd befejeztük a Huncutkát, amit vagy két hete, vagy egy hónapja kezdtünk el nézni, de a felénél úgy döntöttünk, majd máskor megnézzük, és inkább aludtunk. Még mindig jó a film, igaz, most már egy csomó olyan kérdést felvet bennem, amit gyerekkoromban sosem vetett fel.
Ma sem szívesen jöttem vissza Bécsbe, de legalább már egyre jobban látszik, mikor kerülünk egy lakásba, illetve eleinte lehet, hogy csak egy szobába, de már az is sokkal jobb lesz, mint ami most van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése