Fowl Language

Van egy pasi, aki képregényt rajzol a kisgyerekes életről. A képregényben ő az apakacsa, akinek van két kiskacsája, akikkel nem könnyű. Mindig nagyon jól szórakozom a rajzain meg a szövegein, de ez most egyenesen megdöbbentett.


Tudom, hogy nem minden olvasóm angolos, úgyhogy jöjjön a fordítás:
1. - Ez nem igazság! Ő több sült krumplit kapott, mint én!
    - Adsz neki a sült krumplidból?
    - Nem, az az enyém!
2. - Ha ő több sült krumplit kap, akkor enyém az összes süti!
    - Ne már! Múltkor több sütit kaptál, mint én!
3. - Isten az atyám, ha nem fejezitek be ezt azonnal, én fogom megenni az összes sült krumplit és az összes sütit is, mégpedig a szemetek láttára!
4. És az "Év Szülője"-díj nyertese...

Szerintem pont ő. Nem kell, és nem is lehet ennél jobban reagálni egy ilyen szintű hülyeségre. Persze, a gyerekeknek is komolynak tűnik minden probléma, amivel szembe kell nézniük, és nem is tisztességes ezeket lekicsinyelni, de azért nem árt időnként perspektívába helyezni nekik a dolgokat, csak hogy megtanulják, nem kell minden marhaságon kiakadni, és eget verő hisztit csapni. Jó, hát ha nyilvánosan sírnak, az kellemetlen, de még mindig jobb, mint ha megtépik egymást két darab sült krumpli miatt. Szóval én anyura ismertem ebben a képregényben, ő meg bármikor megérdemelte volna az "Év Szülője"-díjat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai