És a munka

Van tizenegy résztvevőm a csoportban, de olyan durva tudás- és képességbeli különbségekkel, hogy két hét alatt sem jöttem rá, mit lehetne kezdeni ezzel. Holnap megpróbálom azt, hogy jobban összekeverem őket, hátha attól jobb lesz. De az nagyon nyomaszt, hogy a gyengébbek döbbenten néznek rám, hogy ez miért ilyen nehéz, az erősebbek meg dühösen, hogy miért haladunk ilyen lassan. Ahol helyettesítek, ott meg megharagudott rám egy lány, amiért nem érti, egyes főnevek miért megszámlálhatóak, mások meg miért nem. De most tényleg, az biztos az én hibám, hogy vannak a nyelvben nehezebben megfogható, elvont dolgok? Stressz, stressz mindenütt. Jó, hogy jön a hétvége, alig győzöm kivárni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai