Szorongok, mert miért ne

Amiatt szorongok, sikerül-e jó helyen jó lakást találni jó áron, meg lehet-e kerülni a províziót*, és vajon mikor költözhetünk egyáltalán, mikorra jutunk oda. Persze tudom, hogy októberben, feltehetőleg a hónap második felében, de akkor is. Az váltotta most ki belőlem a szorongást, hogy megnéztem egy lakást, és egész jó is lenne (pici, közepesen van jó helyen, de abban a kerületben, amit szeretek, viszont semmi bútor nem marad benne, kivéve a konyhaszekrényeket), és mivel beleláttam a pasi papírjaiba, felteszem, nem mi kapjuk meg, mert volt már olyan jelentkező is, aki kétszer ekkora havi bevétellel állított oda, mint ami nekünk van. Márpedig tökre a havi bevétel alapján dönt az iroda. Jó, hozzá lehet tenni, hogy a szoba miatt is mit össze stresszeltem, amikor kiköltöztem Bécsbe, aztán milyen gyorsan és milyen jót találtam, még ha olcsó pont nem is volt.

De hogy ne csak szorongjak, örülök közben annak, hogy sikerült működésre bírni a nyomtatót két nap sztrájk után. Az volt a baja, hogy nem ő volt az alapértelmezett nyomtató. Ez csak azért furcsa, mert még sosem fordult elő, hogy ő lett volna ez, és eddig mégis mindig nyomtatott. Jó, nem mindig, de eddig a driver újratelepítése mindig segített, most meg az sem. A nyomtatók útjai, más utakhoz hasonlóan, kifürkészhetetlenek.

Egy órája amúgy már aludni akartam, és azt hittem, csak egy zuhanyra vagyok ettől, de aztán kiderült, hogy hajat is akarok mosni, szóval még mindig itt szorongok. De most már tényleg megyek aludni.


*Nem tudom, otthon mennyire jellemző albérleteknél, mindenesetre itt ezt is sokszor ingatlanosok csinálják, és ki kell fizetni nekik kéthavi albérleti díjat azért, hogy az oldalukon elolvastad a hirdetést, és ezt az összeget nem is látod viszont soha többet, ellentétben a kaucióval, amit elvileg kiköltözéskor vissza lehet kapni.