Móka

Tegnap este éppen törölgettem a szemüvegemet, amikor piff, elpattant a kerete egy ponton. A lencse kiesett, a keretnek annyi. Mivel 2,5-2,75-ös a szemem, gyakorlatilag rohadtul nem látok semmit szemüveg nélkül. Jó, ez nem igaz, a nagyvilágot azért viszonylag élesen látom, de feliratokat egészen közelről sem tudok elolvasni, a vakegérségem akadályoz a tájékozódásban meg úgy a körülöttem lévő világ élvezésében is. Komoly volt ma így várost nézni Danival, de azért minden ment, csak úgy megfájdult a fejem estére, mint az állat, és akkor ma még nem olvastam semmit a fordításomból, pedig szemüveg nélkül csak számítógépezni igazán szórakoztató. Meg ha holnap délelőtt nem tudják helyben meghegeszteni nekem a keretet a kinézett üzletben, akkor még tanítani lesz nagyon mókás úgy, hogy két méterről már nem látom tisztán az arcokat, ennél fogva a hallásom is tovább romlik, mert esélyem sincs leolvasni a szájakról, amit alapból nem hallok. Úgyhogy inkább nagyon-nagyon erősen bízom benne, hogy meg lehet hegeszteni a keretet.

Danival amúgy tök jó napunk volt, gyalog bejártuk a belvárost, jól el is fáradtunk mindketten a végére. Megnéztük a fagyifesztivált, evett bécsi szeletet (én meg grillezett csirkemellet rizzsel és lecsóval, és isteni volt), ittunk kávét, ilyenek. Dani eddig egyszer volt Bécsben, télen, és jobbára az maradt meg neki, hogy kegyetlenül fázott, ezért is szerette volna most jó időben körbesétálni a fontosabb helyeket. Megbeszéltük, hogy még jön máskor is, és akkor bejárjuk Schönbrunnt meg a Pratert is.

Péntek este, közvetlenül tanítás után indultam Taferlbe, tegnap Tomival megnéztük Ybbsben a biciklimúzeumot, aztán ma délelőtt jöttem Bécsbe, így Danival nagyjából egyszerre érkeztünk meg, na jó, ő kb. 10 perccel korábban.

Most meg olyan rossz a kedvem, amilyen régen volt utoljára, nem bírok dolgozni, de még csak sorozatot nézni sem, annyira magam alatt vagyok. Nem tudom, miért ilyen tök nehéz most egyedül lenni, de nagyon rossz, hogy Tomi sincs itt, és Dani is hazament :(